A hokiütővel hadonászó vagány, Casey Jones, a két bunkó, ügyefogyott
varacskos disznóvá és orrszarvúvá változtatott bűnöző, Bebop és Rocksteady, a Technodrome és a Michelangelo által szimplán csak randa agyonrágott rágógumiként
emlegetett Krang...
Mind feltűnnek a legújabb teknőc
moziban, amely bár ugyanazt a gyerekes – gyermeteg – hangnemet üti meg ismét, mint a Jonathan Liebesman (A titánok haragja; A Föld inváziója – Csata: Los Angeles) által
levezényelt 2014-es első epizód, mégis valamivel mozgalmasabb és összességében
kedvelhetőbb, mint elődje.
Az „újonc” Dave Green nem változtatott a recepten, nem akarta megreformálni a Michael Bay által útjára indított újkori
tini nindzsa széria arculatát és gondolatiságát. Ellenben a hangulati elemek
tekintetében sikerült pozitív irányba billentenie a mérleg nyelvét, s így a
mostani sztori picit azért nézőbarátabb – dinamikusabb -, mint az előző volt.
Óriási dolgokra nyilván nem kell
számítani, viszont az Elő az árnyékból
egészen látványos a maga módján, és tulajdonképpen a Bay-művek mércéjével mérve még élvezhető is.
A történet természetesen
borzasztóan együgyű, a New York-i „páncélosok” ismét Zúzóval kerülnek összetűzésbe, de mint már említettem nagyjából fel
van vonultatva a filmben a teknőc-univerzum összes meghatározó figurája. Krang egyelőre még csak a háttérből genyózik
– nem is kétség, hogy ki lesz a harmadik rész fő-főgonosza -, de Zúzó is nagyjából a margóra szorult. A
két - szintén mutáns - lökött gengszter, Bebop
és Rocksteady azonban kedvére
őrültködhet – s szerencsénkre épp a hozzájuk köthető akciószcénák sikerültek a
legjobban!
A finálé némileg csalódás, de mindent
összevetve – főként az előző epizód ismeretében – pozitív meglepetés az új tini
nindzsa kaland.
Bugyuta, infantilis, egyszerű,
mint a faék – de legalább egy pillanatig sem akar ennél többnek látszani.
55%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése