Te jó ég! Mennyire jó újra látni
a srácokat, belehelyezkedni a misztikus – fiktív - amerikai kisváros, Hawkins különös, jellegzetes
kontextusába!
Már viszonylag otthonosan mozgunk
ebben a közegben, mégis valahogy ismét az újdonság erejével hat a Duffer tesók által kreált univerzum. Nem
a sorozat egyes komponensei az érdekesek, nem az alkotóelemeken van a hangsúly –
hisz tudjuk, hogy a Stranger things részint
hozott anyagból dolgozik -, hanem az, ahogy ebből a látszólagos katyvaszból
milyen egységes valami kerekedik, s hogy Dufferék
milyen remek érzékkel mixelik össze a fantasy-t,
a sci-fi-t, a horrort és a drámát.
A dramaturgia újfent tanítani való!
Egy évvel az előző évad záró képsorai után járunk, és hát nyilván nem árulunk
el titkot azzal, ha elmondjuk, hogy Tótágas
vérszomjas demogorgonjainak sötét
árnya ismét ott tornyosul Hawkins,
illetőleg a már jól ismert felnőtt – és gyerekszereplők feje felett. Jöttek persze
újak, és tök jó, hogy jöttek, elsősorban azonban mégis az első season karaktereinek tudunk nagyon, de
nagyon örülni!
Mike picit háttérbe szorul, helyette a cuki pofa – most már
csak minimálisan pösze - Dustin-ra vándorol át a rivalda. No és El, azaz Tizi is sokkal több figyelmet kap
ezúttal. Felsejlik a lány titokzatos múltja - kibogozódnak a kusza családi kötelékek.
A történet mozgatórugója azonban
ismét az előző szériában eltűnt, majd végül megkerült Will Byers. Tök jó húzás volt az alkotók részéről, hogy az olyan
mellékszereplőket, mint a sheriff Jim
Hoppert – David Harbour lazán-faszán
szenzációs! – és a tavalyi részek arrogáns tinédzserét, Steve Harringtont most szinte főszereplővé, a sztori és az
eseménysor meghatározó karaktereivé léptették elő.
És persze jön – nagyon jön! –
megint a Stephen King – feeling és a Spielberg-hangulat, de érezhető
hatásként ott van grátiszba még a Twin
Peaks szürreális világa, a Wayward
Pines horrorisztikus trash atmoszférája,
illetve az X-akták misztikus, science-fiction univerzuma is.
Ugyanakkor a Stranger things mégis akkor a legerősebb és a leghatásosabb, amikor
a karaktereivel foglalkozik/törődik!
Dufferék intelligensen közelítenek a figuráikhoz: nem tolakodóan és
nem gejl módon, de mernek egyszerű – mégis nagyon őszinte - érzelmeket
közvetíteni a szereplőiken keresztül. Okos coming-of-age
sztorit kapunk - szenzitívet, sokatmondót.
És amellett, hogy irtóra izgalmas
a film és kiváló a tempó, ismét baromira el lehet érzékenyülni. Több ízben is…
A srácok barátsága, a kötelék, az együvé tartozás, a sorozat drámai, emberi,
emocionális oldala tényleg mindent visz!
Az pedig, hogy Matt és Ross Duffer zseni, nem kérdés. Akik képesek olyan szívhez szóló,
könnyfakasztó, aranyos finálét kanyarintani, mint amit a 9. rész utolsó 10
percében láthatunk, azok minden elismerést megérdemelnek. Az ilyen filmes
pillanatokért érdemes mozijegyet váltani… Azaz a Stranger things-t nézni/követni. És folytatni… Kérjük, mi több,
követeljük a 3. évadot!
90%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése