Felix van Groeningen filmje a már
sokszor hallott sorokat mantrázza: a drog öl, butít, és nyomorba
dönt.
A szituációt azonban nem a
megszokott kontextusba helyezi. A Csodálatos fiú nem szimpla
drogprevenciós mozi, hanem apa-fiú családi dráma is egyben. Illetve elsősorban ez
utóbbi!
A drogozás mint olyan kettejük
eltérő nézőpontjából kerül bemutatásra. Nem teljesen kiegyensúlyozottan, de kétségkívül hatásos az, amit látunk.
Az üzenet ebben a formában tehát másodlagos, elmondták már sokan, sokféleképpen. Groeningen azonban
azzal, hogy családi drámába ágyazza a mondanivalót, még fajsúlyosabbá teszi a
témát.
És akkor most elpuffogtatnánk a
sokat emlegetett közhelyet: Steve Carell és Timothée Chalamet tökéletes párost
alkotnak!
De ha egyszer tényleg így van!
Még akkor is képesek színt vinni
a sztoriba és tartalommal megtölteni a történetet, amikor az frázisokkal
dobálózik.
Groeningen ügyesen az édesapa
karakterére és annak viszontagságaira helyezi a fókuszt, lévén, ez a
perspektíva sokkal újszerűbb, mintha drogfüggő fiatalokat mutogatna belövés
közben és után. No persze kapunk lealjasodós, drogtripes képkockákat is. Ezek
kevésbé izgalmasak, de Chalamet kisfiús sármja és érett színjátszása minden
esetben elviszi a balhét.
A Csodálatos fiú komplexen
vizsgálja a témát, helyenként kifejezetten megkapó és letaglózó, az édesapa, illetve
a drogfüggő körül élők drámáját pedig rendkívül érzékletesen ábrázolja,
ugyanakkor a komplexitásba azért bele-beletörik a bicskája.
Ezzel együtt fontos film, nagyon
is!
75%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése