Hogy a 12 év rabszolgaság
Oscar-díjas direktora, Steve McQueen mit kezd egy Gillian Flynn (Holtodiglan)
regénnyel, s hogy tud-e némi pikantériát csempészni egy zsánerfilmbe?
Naná! Ha a Nyughatatlan
özvegyeket nem McQueen készíti, biztosan nem ilyen lenne. Nem ilyen lebegős,
nem ennyire meditatív. Nem ennyire különleges.
Meditatív gengszterfilm. Aha. A
Widows szokatlanul lassú. Mégis a képernyő elé szegez. Főként szikársága miatt. McQueen ügyesen játszadozik velünk, felcsigáz, feszültségben
tart.
A fekete rendező nem a jól bevált
formulát követi. Miközben egy rablás áll története fókuszában azért a háttérinfókat
sem sinkófálja el. Egy meglehetősen szövevényes ügy kellős közepébe csöppenünk,
amelyben néhány hirtelen megözvegyült feleség igyekszik kiegyenlíteni
elhalálozott férjuraik számláját.
Igyekeznek, nagyon, hisz
kényszerű a dolog. Az egykori hitvesek ugyanis komoly részt vállaltak a Chicago-i
maffia piszkos ténykedéseiben.
A nőcik tehát kész tények elé
vannak állítva, Steve McQueen pedig frankón csűri-csavarja az eseménysort. Pedig
Flynn regénye nem annyira erős - mint mondjuk a Holtodiglan volt -, a rendező
azonban képes a saját képére formálni a sztorit. Jó döntés, hogy a „heist”
helyett a szereplők személyes drámájára helyezi a hangsúlyt. Főként a nagyszerű
Viola Davis kerül fókuszba, de emlékezetes az Alice-t alakító Elizabeth Debicki
és annak mellékszála is.
A film kifejezetten erős színészi
alakításokkal büszkélkedhet. A már említett Viola Davis viszi a prímet, de jó
látni Robert Duvallt és Colin Farrellt, továbbá az örök ifjú Lukas Haas-t is!
McQueen nem igazán törte magát,
hogy kiszolgálja a közönség igényeit. Atipikus zsánerfilmet forgatott.
Ami kicsit formátlan, amorf,
icipicit terjengős - a kelleténél egy hajszálnyit terjedelmesebb.
De a Nyughatatlan özvegyek még
így is rendkívül emlékezetes. Kifejezetten hangulatos darab.
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése