Amikor Peter Jackson bő 5 éve
„bedobta”, hogy a Gyűrűk ura elképesztő sikerű filmadaptációja után a Hobbitot
is celluloidra viszi, sőt, ez esetben is trilógiában gondolkodik, azért
volt bennem némi félsz.
Mert ugye a Lord of the rings egy
bazira összetett történet, sok mellékszállal, okossággal és csavarral, no de a
Hobbit… A Hobbit egy kellemes kis mese, Tolkien korai zsengéje. Rövidke is,
kissé gyermeteg is. Ari, meg minden, de „kevés” a sztori. Hogy
lesz ebből trilógia???
Peter Jackson azonban elszánt
fickó, és naná, hogy háromfelé szelte a soványka történetet. Ennek megfelelően
az első rész (A hobbit – Váratlan utazás) elég eseménytelenre is sikeredett,
noha „a mese” azért működött, és Jackson a komótosság ellenére egy teljesen okés
nyitánnyal rukkolt elő.
Viszont: ami ott hiányzott, azt a
második részben is hiába keressük.
Van itt minden, törp-tünde
szerelem, varázslat, ármány, ork kaszabolás, kaland és akció, mégis, olyan
mintha az új-zélandi sztárrendező ezt a Középfölde-projektet már csupán
megoldandó matekfeladatként kezelné. Vagy talán az egész körítés tűnik túlontúl
manírosnak már az előzmények – a Gyűrűk ura-trilógia - ismeretében?
Mintha Jackson "önismételne"… Ezzel
persze nincs is probléma, hiszen a Smaug pusztasága egy kiváló kalandfilm,
elképesztő tempóval (igen, tempóval, mivel a második etapot az elsőhöz képest
rendesen felturbózta a direktor) és látvánnyal, mégsem tud már úgy hatni a
középföldi atmoszféra, mint bő 10 évvel ezelőtt.
Egyébként meg: a The desolation of
Smaug egy totálisan rendben lévő kaland fantasy, „csak” az a fajta szív és
lélek hiányzik picit belőle, amely Jackson Lord of the rings – trilógiájában
megvolt.
70%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése