Hush

A Blumhouse Productions ritkán nyúl bele a tutiba, jóllehet futószalagon gyártott horrorfilmjeik mindig magabiztosan ütik meg a „még épp nézhető” nívót.

Zseniális alkotások egyébként is nagyon ritkán születnek a zsáneren belül - ennek megfelelően a Hush sem újítja meg a műfajt. Mike Flanagan - az Ocolus tehetséges direktora - azonban nagyon jól tudja, hogy mitől működik a „horror”, érti, érzi a suspense-t, nem csak és kizárólag sablonokban gondolkodik. 

A Hush tempója szinte kifogásolhatatlan! ...az már más kérdés, hogy a szkript közel sem makulátlan. Találni jó pár logikai bakit a történetben - viszont a lebilincselő sztori - és hangulat simán feledtetik a forgatókönyv hibáit. 

Flanagan már az Oculus-ban is együtt dolgozott Kate Siegellel, a mostani kooperációjuk azonban egyértelműen gyümölcsözőbb, mint a korábbi!
A színésznő egészen kiváló! Horror-thrillerekben szokatlan az ilyen körültekintő, alapos, magával ragadó játék!

A sztori kő egyszerű: Maddie egy fiatal kori agyhártyagyulladás következtében végleg elvesztette hallását, majd a betegség következtében a hangszalagjai is felmondták a szolgálatot. A süketnéma nő egyedül él egy takaros kis házikóban – hol máshol, mint - a város melletti erdő kellős közepén… Épp új könyvén dolgozik – a hölgyike ugyanis írói babérokra tör -, amikor váratlanul egy álarcos, pszichopata jelenik meg a ház körül. A fickó „halálos társasjátékra” invitálja a bajbajutott Maddie-t. Vérre menő macska-egér harc veszi kezdetét…

Az invasion horror szubzsánert rendesen kimaxolták az évek során, a Hush viszont képes új színeket vinni a műfajba!

A nyilazós – maszkos figura Adam Wingard You are next-jét is eszünkbe juttatta, de nem győzzük hangsúlyozni: Flanagan filmje, ha nem is maximálisan egyedi, de legalább egyediségre törekszik! Kompakt kis ’meló’, még akkor is, ha tényleges újdonsággal nem szolgál.

Adott egy karakteres főszereplőnő, akiért lehet szorítani, adott az izgalmas alapszitu és a feszült krízishelyzet… Ennyi pont elég! 

70%

http://www.imdb.com/title/tt5022702/