Shakespeare. A legnagyobb drámaíró ever…
A Macbeth a mester talán legfelkavaróbb, legkeményebb,
legkegyetlenebb tragédiája. A becsvágyó, de a szíve mélyén jóravaló Macbeth figurája a mindent elsöprő hatalomvágy és
törtetés szimbólumává vált az évek során, története pedig az emberi gyarlóság
és mohóság fölött tör pálcát.
Hogyan, mi módon, mennyi ideig képes feszegetni egy emberi
lény az erkölcsi normák határait?
A Macbeth Shakespeare „nagy trilógiájának” (Hamlet; Othello; Lear király) tulajdonképpeni ’záró akkordja’. Nos, ennél
könyörtelenebb, kíméletlenebb K.O.-t aligha
vihetett volna be a „nagy William”!
A mű ultra-pesszimista és depresszív
hangvétele a Shakespeare-drámák nem
túl derűlátó sorában is mindenképp a „legérfelvágósabb”
titulust érdemli.
Ez a történet bizony celluloidra kívánkozott! Hisz van itt cselszövés, harc, csata, vér és verejték dögivel, nem
beszélve arról, hogy Macbeth rettentően hálás szerep egy színész számára – noha épp ezért sok buktatót is rejt
magában!
Fassbender viszont tökéletes választásnak bizonyult!
Elképesztően érett és kimunkált színjátszást produkál!
Eleddig Roman Polanski közel 45 éves adaptációja volt az etalon, a
viszonylag ismeretlen névnek számító ausztrál Justin Kurzel azonban remek érzékkel, mesterien nyúlt az alapanyaghoz – s bizton
állíthatjuk, hogy nem vallott szégyent, sőt!
Kurzel Macbeth-je művészi, mégis élvezhető, s picit sem modoros! Képei lenyűgözőek: csodás vizuális orgia! Ez a Macbeth „veszélyes”, szinte már hátborzongató! Ebben a filmben
minden egyes mozzanatnak, képnek, kimondott szónak helye és jelentősége van!
Katartikus!
90%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése