...a film végén gondosan felhívják a figyelmünket az alkotók Nathaniel Hawthorne súlyos szavaira: Herman
Melville immáron klasszikusnak számító műve „Homéroszhoz méltó eposz, Amerika eposza.”
Ron Howardnak (Lánglovagok;
Egy csodálatos elme; Hajsza a győzelemért) tehát fel volt adva a lecke!
Eposzi hangulat helyett a direktor azonban művi atmoszférát teremt, s olcsó díszletek közé kényszeríti szereplőit...
Egy ilyen típusú – valóban nagy ívű,
grandiózus - történet jóval kevesebb színpadiasságot igényelt volna, és – bár
egy-egy szcéna valóban ütős és látványos – a „trükk-tenger”, a vizuál sem maga a tökély! Művi kisbálnák ugrálnak
fejest a hullámzó óceánba, a közvetlen mellettük „szörfölő” animált
csónak pedig művi módon szeli a CGI-habokat a naplementében... Színtiszta giccs!
…sajnos elvész az eredeti mű ereje,
fajsúlyos, eposzi mozgókép helyett egy picivel jobb, mint közepes, sablonokkal
teletűzdelt – egyébként nézhető – tengeri kalandot, közhelyes túlélő mozit
kapunk. Ezen a fronton bizony találni sokkal erősebb alkotásokat az In the heart of the sea-nél!
…de tekintve, hogy a rendező
filmjeinek színvonala mindig is kifejezetten ingadozó volt – találni az eddigi
életműben valódi remekműveket épp úgy, mint középszerű mozikat, s egészen
pocsék fércmunkákat is -, A tenger
szívében kiegyensúlyozatlansága – félresikerültsége (?) - egyáltalán nem
ért váratlanul.
A bosszantó csupán az, hogy – figyelembe
véve Hawthorne méltató szavait és Melville valóban csodálatos regényét –
ez a történet sokkal, de sokkal többet érdemelt volna!
55%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése