2016. április 17., vasárnap

Regression


…próbáltuk szeretni, de az igazság az, hogy Alejandro Amenábar legújabb filmje egy félresikerült blöff, amely az utóbbi évek egyik legelképesztőbb végjátékát produkálja. ... sajnos azonban nem a brutálisan elmés filmvégi csavar okozta a döbbenetet...
Sok hűhó semmiért”, „vihar a biliben”… nagyjából ezek a frázisok pörögtek az agytekervényeinkben miután legördült a stáblista...


A téma (sátánista szeánszok, fekete mise, emberáldozatok etc.) izgalmas, de Amenábar - meglepő módon - rendkívül határozatlan. Nem is igen értjük, hogy az a fazon, aki annak idején olyan hátborzongató, agyas thrillerekre volt képes, mint a Halálos tézis, vagy a Más világ, hogyan bizonytalankodhat ennyire látványosan. 


Ethan Hawke ugyan mindent megpróbál - talán miatta lehet valamennyire emlékezetes a film -, ő sem képes életet lehelni a málházós, jelentékenységét mindvégig kínosan mantrázó, sulykoló, de egyébként indifferens, sehová sem tartó történetbe. 


Amenábar az atmoszférateremtésben azért jeleskedik – a True Detective első évadát idéző hangulati elemek szikárak és morcosak -, de az is nyilván a már megszerzett rutinnak köszönhető.
Inkább lapozzunk!

45%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése