2016. június 15., szerda

Az ajtón túl - The other side of the door


Cirkuszt és kenyeret, azaz transzcendens horror-t a népnek!
Ősidők óta kódolva van ’nálunk’ valamiféle furcsa, „profán vallásosság”. …a bajban még az is az égiekhez fohászkodik, aki élből tagadja Isten létezését, s közel sem keresztény értékrend szerint éli az életét. Apropó élet! A haláltól is kurvára félünk! Ez is ’alap’! Aligha találni olyan embert, aki élete delején ne gondolkodna el azon legalább egy pillanatra, hogy vajon mi vár majd rá, miután lehúzták a rolót… „Filmszakadás”? Vagy netán mégis van valami „odaát”?
A kérdéskör filmen megjelenítve sokkal hatásosabb, mintha csak szimplán elmorfondíroznánk a témán. Ebben a végletesen materiális világban pedig külön jólesik egy kis ’nem evilági’.
…gondolkodni egyébként sem szeretünk, imádjuk, ha a szánkba rágják a dolgokat – ja, és amúgy is baromira vizuális típusok vagyunk!


…Hollywood a minél nagyobb haszon érdekében jó ideje ontja magából rendületlenül a – többségében – középszerű, vagy csak „szimplán” rossz ghost horrorokat. Tisztelet a nagyon kevés kivételnek…
Mindenféle gonosz lelkek kopogtatnak – rossz esetben dörömbölnek - az ajtón, járnak vissza a pecóba randalírozni, és ráhozni a frászt szerencsétlen szereplőkre. 


Esetünkben egy Indiában élő amerikai házaspár kerül összetűzésbe a szellemvilággal, miután egy sajnálatos baleset következtében elveszítik gyermeküket, az angyali Oliver-t. Az anyuka nem képes feldolgozni a tragédiát, s szeretne ténylegesen is végső búcsút venni fiától. A félresikerült halott idézést követően azonban az ’angyali Oliver’ ördögi szellem-külsőt ölt, és elkezdi vegzálni az élőket. Legfőképp az édesanyát érinti szarul a szitu, de természetesen bevonódik a sztoriba Oliver cuki kistesója is, a bűbájos Lucy. Mert, hogy gyerekszereplőre is szükség van, aki képes az elhunyt bátyó szellemével diskurálni… no és persze ott van még az apa, akinek halvány lila gőze sincs az egészről, mert egyrészt kurvára elfoglalt – nem ér rá álló nap holmi kísértethistóriával foglalkozni -, másrészt csak az asszonyt, meg a nyugodt családi idillt szeretné ’vissza’, a többi nem igazán érdekli…


…ha már India, egy plüss tigris személyében (Sir Kan) az alkotók megidézik a Dzsungel könyvét – mennyire kreatív, köszi! -, és megjelenik egy – legfőképp az ausztrál aboriginalok outfitjét idéző – halott-zabáló törzs is, akik mindenféle indiai (?) sámán izét zagyválnak, csak hogy még transzcendensebb legyen az élmény. 


Az Alexandre Aja (Sziklák szeme; Magasfeszültség) által producerelt Az ajtón túl egyetlen értékelhető „eleme” a Lucy-t megformáló gyerekszínész, Sofia Rosinsky, aki ha rendelkezésre állt volna egy épkézláb forgatókönyv, simán elvitte volna a hátán a filmet.
A The other side of the door szkriptje viszont kurvára közhelyes és borzasztóan kiszámítható, így a cuki Sofia-nak esélye sem volt, hogy valami nívós cucc születhessen a közreműködésével. Még szerencse, hogy borzasztóan fiatal a kishölgy, s még bőven van ideje kiköszörülni a csorbát!

35%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése