Cirkuszt és kenyeret, azaz transzcendens horror-t a népnek!
Ősidők óta kódolva van ’nálunk’ valamiféle furcsa, „profán
vallásosság”. …a bajban még az is az égiekhez fohászkodik, aki élből tagadja
Isten létezését, s közel sem keresztény értékrend szerint éli az életét. Apropó
élet! A haláltól is kurvára félünk! Ez is ’alap’!
Aligha találni olyan embert, aki élete delején ne gondolkodna el azon legalább
egy pillanatra, hogy vajon mi vár majd rá, miután lehúzták a rolót… „Filmszakadás”? Vagy netán mégis van valami „odaát”?
A kérdéskör filmen megjelenítve sokkal
hatásosabb, mintha csak szimplán elmorfondíroznánk a témán. Ebben a végletesen
materiális világban pedig külön jólesik egy kis ’nem evilági’.
…gondolkodni egyébként sem
szeretünk, imádjuk, ha a szánkba rágják a dolgokat – ja, és amúgy is baromira
vizuális típusok vagyunk!
…Hollywood a minél nagyobb haszon érdekében jó ideje ontja magából
rendületlenül a – többségében – középszerű, vagy csak „szimplán” rossz ghost horrorokat. Tisztelet a nagyon
kevés kivételnek…
Mindenféle gonosz lelkek kopogtatnak
– rossz esetben dörömbölnek - az ajtón, járnak vissza a pecóba randalírozni, és
ráhozni a frászt szerencsétlen szereplőkre.
Esetünkben egy Indiában élő amerikai házaspár kerül összetűzésbe
a szellemvilággal, miután egy sajnálatos baleset következtében elveszítik gyermeküket,
az angyali Oliver-t. Az anyuka nem
képes feldolgozni a tragédiát, s szeretne ténylegesen is végső búcsút venni
fiától. A félresikerült halott idézést követően azonban az ’angyali Oliver’ ördögi szellem-külsőt ölt, és elkezdi vegzálni az
élőket. Legfőképp az édesanyát érinti szarul a szitu, de természetesen
bevonódik a sztoriba Oliver cuki
kistesója is, a bűbájos Lucy. Mert,
hogy gyerekszereplőre is szükség van, aki képes az elhunyt bátyó szellemével
diskurálni… no és persze ott
van még az apa, akinek halvány lila gőze sincs az egészről, mert egyrészt
kurvára elfoglalt – nem ér rá álló nap holmi kísértethistóriával foglalkozni -,
másrészt csak az asszonyt, meg a nyugodt családi idillt szeretné ’vissza’, a
többi nem igazán érdekli…
…ha már India, egy plüss tigris személyében (Sir Kan) az alkotók megidézik a Dzsungel
könyvét – mennyire kreatív, köszi! -, és megjelenik egy – legfőképp az ausztrál aboriginalok outfitjét idéző –
halott-zabáló törzs is, akik mindenféle indiai (?) sámán izét zagyválnak, csak hogy
még transzcendensebb legyen az élmény.
Az Alexandre Aja (Sziklák szeme; Magasfeszültség) által producerelt Az ajtón túl egyetlen értékelhető „eleme”
a Lucy-t megformáló gyerekszínész, Sofia Rosinsky, aki ha rendelkezésre
állt volna egy épkézláb forgatókönyv, simán elvitte volna a hátán a filmet.
A The other side of the door szkriptje viszont kurvára közhelyes és
borzasztóan kiszámítható, így a cuki Sofia-nak
esélye sem volt, hogy valami nívós cucc születhessen a közreműködésével. Még
szerencse, hogy borzasztóan fiatal a kishölgy, s még bőven van ideje kiköszörülni
a csorbát!
35%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése