Emlékeztek Jon Turteltaub ’94-es feel-good
sport mozijára a Jég veled! - re?
Emlékeztek, hogy mennyire imádnivaló és cuki volt a jamaikai bobcsapat – a durva
mínuszok ellenére is – szívet melengető története?
No, valami hasonló a helyzet az Eddie, a sassal is!
A színész-rendező-író Dexter Fletcher ugyanis egy minden
vonatkozásában celluloidra kívánkozó sztorit vitt a vászonra. Csodálkozunk is
rajta, hogy Eddie Edwards történetének
megfilmesítése ilyen sokáig váratott magára.
Edwards tök „véletlenül” vált síugróvá. Sokáig kacérkodott a
sízéssel, s fiatal kori álma volt, hogy egyszer hazáját, Nagy-Britanniát képviselhesse majd az Olimpián.
Miután azonban sízőként kudarcot
vallott, s nem sikerült kvalifikálnia magát a ’84-es téli olimpiai játékokra, Eddie tovább szőtte álmait, s a
síugrásban látta meg élete lehetőségét. Angliában ugyanis akkoriban – mily meglepő
- egyetlen nyomorult profi síugró sem ténykedett, így Eddie vált a sísáncok úttörőjévé a szigetországban.
Az biztos, hogy ennyire
lélekemelő mozi rég került már a vetítőtermekbe.
Az Eddie, a sas az elszánt kitartás himnusza. A téma igen hálás, Fletcher azonban értő kezekkel nyúlt a
témához, s nem vitte el szentimentális irányba a sztorit. Minő szerencse! Nincs
sziruposság, „csak” felemelő pillanatok - és némi irónia.
Taron Egerton, a Kingsman
Tökije tökéletes választás volt a
címszerepre - Hugh Jackmannel nagyszerűen
kiegészítik egymást! Kettejük szimbiózisa sokat hozzá tesz a film által „kibocsátott”
pozitív energia csóvák rendkívüli erejéhez.
Külön szimpatikus, hogy az Eddie, a sas nem akar többnek látszani,
mint ami.
Ez egy egyszerű, humoros,
megható, emberi történet, „semmi több”…
Nagyon feel-good! Szeretni fogod!
75%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése