Vendégség on! Egy pohár könnyű rozé, Los Angeles pislákoló neonfényei az éjszakában, felnőtt csevej - vagyis sehová sem tartó udvariaskodó diskurzusok -, egy kis kokain, flört és erotika - bujaság...
"Furcsán" indul ellenben az este: az 'odaút' során Will és barátnője elgázol egy kósza prérifarkast a szerpentineken; a vergődő, agonizáló állatot a férfinek kell pusztakézzel átsegítenie az örök vadászmezőkre... Félelem, szorongás, halál, elmúlás...
Amint átlépi a pár a vacsoraparti helyszínéül szolgáló Beverly Hills-i „álom villa” küszöbét , a feszültség ténylegesen is kézzel tapinthatóvá válik…
"Furcsán" indul ellenben az este: az 'odaút' során Will és barátnője elgázol egy kósza prérifarkast a szerpentineken; a vergődő, agonizáló állatot a férfinek kell pusztakézzel átsegítenie az örök vadászmezőkre... Félelem, szorongás, halál, elmúlás...
Amint átlépi a pár a vacsoraparti helyszínéül szolgáló Beverly Hills-i „álom villa” küszöbét , a feszültség ténylegesen is kézzel tapinthatóvá válik…
A ’buli felelős’ nem más, mint Will
egykori felesége, és annak újdonsült párja, illetve jelen van a különös
összejövetelen számos elfeledett, régi barát, ismerős – és két ismeretlen is…
Kary Kusama profin építgeti a cselekményt, egyre több
információt csepegtet a játékidő előrehaladtával - egyre feszültebbé válik a
légkör, miután a sztori újabb és újabb rétegeit hámozza le...
Alapvetően egy családi dráma áll
a történet középpontjában, de – miként azt Will
már az elejétől fogva sejteni véli – ördögi erők munkálkodnak a háttérben,
s a film végül egy súlyos, véres, tragédiába torkollik.
Egy közelmúltban történt
haláleset, s az ahhoz kapcsolódó gyász
a motorja a cselekménynek, a The
invitation azonban nem bajlódik felesleges lélekboncolgatással; jóllehet a
szereplők arcát komótosan pásztázó kamera, s a sejtelmes – hátborzongató – slow motion-ök, és a furcsa, szokatlan score elegye páratlan pszicho-hangulatot
eredményez.
A főszereplő Will az emberi sekélyességgel kénytelen farkas szemet nézni, Kusama nyugtalanító perspektívája –
vagyis a főszereplő Will perspektívája
– pedig abszolút átélhető. A gyásszal kilátástalan küzdelmet vívó főszereplő drámája
a bőrünk alá kúszik, noha egyáltalán nincs „túlelemezve”, vagy „túlbeszélve” ez a nyomasztó lelki kálvária.
Logan Marshall-Green zseniálisan játszik, de a The invitation fő erőssége a Kusama
által teremtett, Hitchcoktól kölcsönzött hátborzongató atmoszféra.
A direktorasszony véres
végjátékba hajszolja „hőseit”, mely alapján – borzasztó tévesen – aposztrofálhatnánk
akár horrorként is a művét. A meghívás azonban inkább nevezhető kőkemény
kamaradrámának, mint horrornak!
A finálé icipicit közhelyszerű, cserébe
a zárójelenet azonban maga a nagybetűs döbbenet…
Baromi hatásos, ezért jár a:
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése