Jodie Foster legfrissebb rendezői melója, épp úgy, mint Adam McKey Oscar-os mozija A nagy dobás, a pénzügyi válság köré
szövi történetét. Foster
kisasszonynak azonban - McKey-el ellentétben - esze ágában nem volt áthatóan tanulmányozni a témát. Az egész problematika
csupán ürügyként szolgált a rendezőnőnek arra, hogy egy régi vágású, túszejtős – egyezkedős thrillert forgasson.
Lee Gates a Money Monster
nevezetű, pénzügyi szórakoztató show ripacs műsorvezetője élő adásban kerül
halálos kelepcébe... Az elkeseredett Kyle,
aki Gates téves (?) pénzügyi
tippjének köszönhetően vesztette el édesanyjától örökölt 60 ezer dollárját,
besétál a televízió társaság épületébe, s túszul ejti a showmant. Az ügy természetesen tovább burjánzik, kiderül, hogy a
sztori nem csupán Lee Gates-ről és Kyle Budwell-ről szól…
Foster sajnos baromira leegyszerűsíti a szitut, még akkor is, ha (anti)hőse,
a George Clooney által remekül megformált
Lee Gates a rendkívüli események
hatására átmegy egy egészen korrekt kis jellemfejlődésen. Kyle figurájával – személyes drámájával - azonban nem tud zöldágra
vergődni a film, pedig az ő karaktere és „története” is izgalmasnak tűnik...
…eleve kár, hogy a forgatókönyvírók
nem merték továbbgondolni a sztorit… Pedig akad itt egy-két egészen formabontó,
ügyes kis jelenet - lehetett volna mire építeni…
Amikor pl. Kyle-t bemikrofonozzák, a srác egészen zavarba ejtő módon reagál: egy
pillanatra kizökken a „túszejtő szerepből”, odafordul a cameraman-hoz, s mintha csak szimpla statiszta lenne, megkérdezi
hova álljon, mely szögből lenne előnyösebb a felvétel…
…mélységes sajnálatunkra kevés az
iméntihez hasonló ironikus, szarkasztikus momentum, pedig figyelembe véve a
sztorit, bőven elbírt volna a film még jó pár ilyen jellegű szcénát…
A Pénzes cápa nagy szerencséje, hogy kiváló aktorok dolgoznak Jodie Foster keze alá, s így a
karakterekre nagymértékben építő történet és a kamara-jelleg képes megfelelő minőségben érvényesülni a vásznon. Clooney átütő, Julia Roberts „friss” és energikus, kedvenc fiatal brit művészünk, Jack O’Connell pedig szintén emlékezetes
színjátszást produkál.
Foster végül kőegyszerű erkölcsi tanmesévé butítja filmjét; semmi
olyat nem mond, amit ne tudnánk egyébként: a
média a velejéig romlott, a pofátlan, gerinctelen pénzemberek irányítják a
világot, a kisember mindig elbukik, nincs igazság a Földön…
Nyilvánvaló együgyűségei dacára a
Pénzes cápa mégis hiánypótló mozinak
tekinthető a mostani felhozatalban: „jólesően” idézi meg a ’90-es évek
krimi-thrillereinek hangulatát, s ügyesen mozgatja karaktereit.
Nightcrawler – light.
65%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése