2016. augusztus 14., vasárnap

Hogyan legyünk szinglik - How to be single


…a „Melissa McCarthy-jelenség” felbukkanása óta tudjuk, hogy a vicces, szókimondó „fat girl” komoly humorforrás – fegyvertényező - lehet egy vígjáték számára! McCarthy kisasszony ezt számos alkalommal bizonyította, de 2016-ban már nem olyan kacagtató, ha egy 150 kilós amazon káromkodik és feszt azt hajtogatja, hogy fasz, pina, meg… fasz... Na jó, azért fel-felnyerítettünk, de közel 2 órán keresztül bizony fárasztó a vulgaritás…


Örvendetes azonban, hogy a Hogyan legyünk szinglik fő-főszereplője mégsem a tömör gyönyör (?) Rebel Wilson (Tökéletes hang; Koszorúslányok), hanem a cuki Dakota Johnson, aki ezúttal sem képes feledtetni velünk, hogy Melanie Griffith és Don Johnson pici lánya, s hogy nyilvánvalóan nem elsöprő tehetségének, hanem elsősorban az ősöknek köszönheti Hollywood figyelmét. 


Johnson kisasszony azért fejlődőképes, néhol egészen magával ragadó, de a mellékszereplők el-ellopják előle a show-t. Nagy szerencse, hogy Judd Apatow neje, Leslie Mann is szerepel, mert ő tényleg kurvára vicces, még akkor is, ha ezúttal nem sikerült olyan frappáns monológokat írni neki, mint az Apatow-komédiákban… Hiába, ő akkor igazán kirobbanó, ha a férjura dirigálja! 


Christian Ditter rendező (Ahol a szivárvány véget ér) kicsit tétova és bizonytalan, bár tény, hogy azért akadnak itt erős jelenetek is szép számmal! Mégsem sikerült kiaknázni a témában rejlő lehetőségeket! 


A szingli létformát ízekre lehetett volna szedni, ’szarrá ironizálni’, ehhez képest a bevállalósan How to be single névre keresztelt film többnyire csak mismásol... S amikor már épp bemondaná a tutit, visszakozik. Mintha végig a korhatár besorolástól és a cenzúrától fostak volna az alkotók. Egy-két - manapság már ártalmatlannak számító - szexista poén és beszólás azért belefért, de ez még így is rendkívül bátortalan. Meg kellett felelni a klasszikus romkom dramaturgiának és muszáj volt betartani Hollywood íratlan – kőbevésett (?) – szabályait… 


Így aztán hiába mulatunk egészen jól, a mondanivaló közhelyes, a lezárás pedig sallangokkal teli és tök súlytalan.
A ripacskodásra szintén hajlamos Cseke Katinkánkra kísértetiesen hasonlító Rebel Wilson ráadásul sok esetben ’túltolja’ karakterét… s nagy kár azokért a gejl mondatokért és jelenetekért is a végjátékban…
Lehetett volna sokkal jobb, de – ha ez vigasztal – sokkal rosszabb is…

60%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése