2015. február 5., csütörtök

Birdman or (the unexpected virtue of ignorance) - Birdman avagy (a mellőzés meglepő ereje)


Akkor most BATman, vagy BIRDman?
Michael Keaton ennél frappánsabban nem tehette volna fel az i-re a pontot… többek között emiatt is csodás, megkerülhetetlen remekmű a Birdman!
Mindennek fejében viszont ott van még Zach Galifianakis, az élete alakítását prezentáló Emma Stone (nominálva is van a hölgyike az Oscar-ra!), illetve a mindig kiegyensúlyozott, és ezúttal is kiváló Edward Norton. 


…no és persze Alejandro González Inárritu, aki szakított a korábbi hagyományokkal, és eddigi töredékes, mozaikos ábrázolásmódját ’lecserélve’ végelláthatatlanul hosszú snitteket, vágás nélküli, vagy inkább vágás nélkülinek tűnő jelenetsorokat komponált. Természetesen egy valóban vágás nélküli mozifilmet szinte lehetetlenség lenne leforgatni, így mindig van egy kis ’láthatatlan’ csavar, vagy ’átkötés’, amely olyan kiválóan játszik az érzékszerveinkkel, hogy a csoda megtörténik, a lehetetlen lehetségessé válik: „baszki, ez tényleg egy egy snittes mozi”!


Már önmagában ettől is zseniális alkotás a Birdman, de épp úgy, ahogy a Sráckor esetében, itt sem a film technikai megoldásaitól seggelünk le. Ahogy a Boyhood is nagyon, de nagyon klassz lett volna, ha konvencionális módon forgatják le, úgy a Birdmannel sem lett volna semmi probléma Inarritu már-már formabontó szerkesztése nélkül. 


De persze az is örömteli, hogy vannak még vállalkozó szellemű direktorok és alkotók, akik ilyen magas szintű kreativitásról tesznek tanúbizonyságot, és mernek a széllel szemben pisálni! …és hosszú évek gyenge, középszerű felhozatala után végre tényleg erős az Oscar-mezőny! …de kanyarodjunk vissza a tárgyhoz!


A Birdman, annak ellenére, hogy igazándiból a művész filmek aurája lengi körül, kifejezetten tempós, és szórakoztató mozi. Miközben felettébb komplex és összetett dolgokról mesél – vagyis: mély és tartalmas. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy az elmúlt 10 év egyik legerősebb, legimpozánsabb és legelőremutatóbb filmes ’vállalkozása’ a "madárember" sztorija, hiszen több szinten is rendkívül jól működik - sokrétű élményt ’biztosít’. 


Michael Keaton önreflexív megnyilatkozásai, a feledhetetlen színészi alakítások (Keaton mellett Emma Stone az, aki igazán brillírozik…) teszik emlékezetessé Inarritu legfrissebb alkotását, mely egy egykoron tündöklő, de egyébként a margóra száműzött, levitézlett színész portréja, aki a Broadway-n vergődik „élet és halál között”.
…és akkor a részünkről el is dőlt a kérdés: the Oscar goes to Michael Keaton! Bocs Benedict!
De akkor most BIRDman, vagy BATman

100%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése