Oké, az Oscarra nem jutottunk ki vele, Till
Attila Tiszta szívvel c. filmje azonban így is szép kis fesztiválmenetet
tudhat maga mögött (Thessaloniki Film
Festival, Karlovy Vary, Chicago International Film Festival). Emeljünk hát
kalapot! És még inkább emeljünk kalapot azért, mert egy ilyen szerteágazó,
bizarr és kissé kaotikus sztorit sikerült Tillának
gatyába ráznia és szépen, ízlésesen „összerendeznie”.
Amúgy meg gondoltad volna a feszt
vigyorgó, kissé túlmozgásos műsorvezetőről, hogy „civilben” kiváló író, sőt mi
több: kiváló rendező is?
Aki érdeklődik ’a magyar film’
iránt, az jól tudja, hogy a magyar Mick
Jagger jóval több annál, mint amit a kereskedelmi tv-k bárgyú show
műsoraiban mutat. Az meló, ez meg itt az önmegvalósítás! És Tilla ebben (is) nagyon jó!
Valójában már 2011-es short movie-jával, a Csicskával is bizonyította, hogy bőven
van keresnivalója a filmes szakmában, a Tiszta
szívvel pedig már egy érett, tudatos író-rendező munkája. És bármennyire is
laza a mutatvány, az látszik, hogy ebben a projektben bizony temérdek munka
van!
A Tiszta szívvel főszereplői tolószékbe kényszerült mozgássérült emberek,
Tilla mégsem igyekszik csak és
kizárólag erre blazírozva empátiát kicsikarni belőlünk. A karakterek
fogyatékossága ellenben egy csomó humoros szcéna alapját szolgáltatja. Lehet
így is, sztereotípiák nélkül, „tiszta szívvel”, őszintén
és emberi módon ábrázolni ezeket az embereket! De nagyjából az első fél óra
után már mindez nem is releváns, hiszen egy bazi izgalmas és pörgős sztoriba
csöppenünk. Szerb maffiózók, gengszterek, bérgyilkosok. Ja, és a két főhős, Zolika és Barba mindeközben képregényt készítenek, ami ráadásul időnként még
meg is elevenedik a vásznon!
A helyzet az, hogy Tilla mozijába annyi kreativitás
szorult, amennyi az elmúlt pár év magyar filmtermésébe összesen nem. És az örök
vigyorgó még arra is képes (volt), hogy mindezt rendszerbe rendezze nekünk.
Nincs csapongás, csak olyasféle
profizmus, ami a nagyokra jellemző! Ez a film intelligens, ez a film szórakoztató!
Ügyesen játszadozik az emócióinkkal! Frappánsan kivitelezett, egyéni hangvételű
crossover mozi!
És témája ellenére egy pillanatig
sem válik kínossá - vagy ne adj isten giccsessé. Mert bátor a nyelvezete, és
mer realisztikus lenni amellett, hogy elragadó természetességgel kalandozik a
mesevilágban.
Thuróczy kurva erős! Nagyon fekszik neki ez a szerep!
Szerettük/szeretjük az Aranyéletben is,
de Rupaszov karakterét a Jóisten is
neki teremtette. És ami szintén fontos: a fiatalok is remekelnek.
Fenyvesi Zoli érzékeny, Fekete Ádám meg szimplán zseniális.
A maga nemében egészen bravúros! Köszi
Tilla, még sok ilyet!
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése