2017. április 12., szerda

Inferno


Langdon prof ismét egy szövevényes – kibogozandó – ügybe keveredik. Fejfájással és némi amnéziával ébred egy veronai közkórházban, fogalma sincs, hogy hogy került oda, és minek köszönheti a seggében loholó fegyveres armadát. 


A professzor úr harmadik rohangálásában Felicity Jones is aktívan részt vállal, aki a fiatal generációt hivatott képviselni az aktuális Dan Brown kalandban; és a színésznő kétségkívül passzol is Tom Hanks Langdonjához. Nagy kár viszont, hogy a kisasszony szájába közel nem létező szavakat/szófordulatokat erőltettek az írók. Bár az is könnyen lehet, hogy túl slendrián a magyar fordítás. Mindenesetre az Inferno mesterkélt dialógjai finoman szólva sem tartoznak a film erősségei közé. 


Cserébe viszont jó a ritmus! Időnk sincs igazán elmélázni a számos logikai bakin és irracionalitáson, és Dan Brown parasztvakítós, demagóg okoskodásán.  
S noha a történet első felébe Ron Howard injektált jó pár horrorisztikus betétet – Langdon rémálmai egész ütősre sikeredtek -, a mozi második felvonásában már az előző két részből, a Da Vinci-kódból és az Angyalok és démonokból ismerős fel-le rohangálós rejtvényfejtősdi dominál. 


Nincs is ezzel baj, csupán annyi, hogy hiába az A-kategóriás sztárok, meg a tempózás, az Inferno tulajdonképpen egy viszonylag korrektül összepakolt tévé-thriller - semmi több.
  
60%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése