2002-ben rendesen betojtunk tőle,
2005-ben már minden téren szerényebb sikereket ért el a hínárhajú, tévéből
előmászó, darabos mozgású kiscsaj, 2017-ben pedig – számos okkult – és szellem
sztorival a hátunk mögött – tapasztalt horror fogyasztóként a Samara után folytatott „családfakutatás”
már bizony korántsem hat ránk olyan elementáris erővel, mint 15 évvel ezelőtt.
Persze szükség lett volna egy
jóval veretesebb szkriptre és „picit” innovatívabb rendezői/írói koncepcióra is
ahhoz, hogy ismét jól összecsináljuk magunkat a látottaktól. A Spanyolországból
importált F. Javier Gutiérrez rendező
azonban csupán annyit újított, hogy beemelte a történetbe a bő 10 év során
felgyülemlett technikai vívmányokat, így Samara
már nem csupán a televízió képcsövéből, hanem iPhone-ból és MacBook-ból
is képes előkecmeregni.
Mi az üzenet tehát? Minél több a „monitor”
– a vizuális platform -, annál több veszély leselkedik arra, aki megsasolta a titokzatos
videót. És így már persze, hogy a VHS szalag is a múlté. Szereplőink e-mailen lövöldözik át
egymásnak – a világháló segedelmével – a gyilkos felvételt, mely pontban 7 nap
után, egy heveny orrvérzést követően végez a delikvenssel. És akkor ott már tutira nincs
idő papot hívni!
Apropó pap! Az alkotók egy kis
családi drámát is passzintottak Samara
kvázi eredettörténetéhez, csak hogy még tragikusabb és szívet tépőbb legyen a
sztori.
A kivitelezéssel alapvetően nincs
probléma, sokat esik az eső, az operatőr szűrői és kompozíciói kellően
horrorisztikusak. A gond inkább a kissé komótos tempóval és a
kiszámíthatósággal van.
És azzal, hogy önmagában, így,
mindenféle plusz tartalom nélkül a Körök
csupán a múltidézésre képes, valamint arra, hogy tételesen bizonyítsa: Samara felett sajnos már eljárt az idő.
Mert a horror zsáner ennél lehet
sokkal, de sokkal izgalmasabb is – elég, ha csak az elmúlt egy-két év kiemelkedő,
remek műfajfilmjeire gondolunk!
Szóval: baromira nem igényeljük
már ily módon a nosztalgiát.
40%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése