Abszolút izgalmas alapötlet. Egy
tinédzser, aki másságának felvállalásával, az ún. coming out-tal birkózik. A könyvet nem olvastuk, de látva a filmet,
nem csodálkozunk, hogy Becky Albertalli
regényét megtalálta magának Hollywood.
Egyrészt érdekes és rendkívül
aktuális a téma - másrészt nagyon kényes is. Lazán el lehetett volna ezt
hazudni. Sok-sok ömlengéssel mondjuk, egy rossz főszereplővel és túltolt, szájbarágós tanulságokkal.
Így sem lett hibátlan a
végeredmény, talán elegánsabb és stílusosabb lett volna, ha elcsattanó csókok
és patetikus nagyjelenet nélkül zárul a történet. Bár ez is nézőpont kérdése –
más aspektusból akár bátornak is mondható a finálé…
Az, hogy végül egy abszolút
szerethető és intelligens mozi született, egyértelműen a rendező Greg Berlanti stílusérzékét dicséri,
valamint Nick Robinson sugárzó
jellemét (A nyár királyai), akinél
megfelelőbb főhőst keresve sem találhattak volna a castingosok a főszerepre. A srác baromi rokonszenves, a játéka
természetes és rendkívül magával ragadó.
Közhelyek és frázisok nélkül azért
nem ússzuk meg. Van könnyes összeborulás a már-már zavaróan liberális és
elfogadó apucival, anyucival, és - noha
baromi jók a mellékkarakterek – azért az is picit valószerűtlen, ahogy a barátok
illetve Simon közege reagál a
tinédzser srác coming outjára.
A film ezzel együtt kellően
okosan és intelligensen kezeli a homoszexualitás jelenségét. (Még akkor is, ha
meglehetősen idealisztikus…) Nem emeli piedesztálra, nem reagálja túl, de nem
is sunnyogja el. Az élet természetes velejárójaként beszél róla. Ami nagyon
szimpatikus és megsüvegelendő húzás.
A Love, Simon elindított valamit. Nyíltan, lazán, nagyjából
sallangmentesen beszél a témáról. Nem kerülgeti a forró kását. Bátor, „igazi”,
őszinte coming-of-age mozi. Minden
hibájával, felszínességével és mellényúlásával együtt.
75%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése