Fiatalok. Szenvednek.
Betegségtől, szerelemtől, diszfunkcionális családtól.
A Csillagainkban a hiba sikere komoly vonulatot indított el. S noha a
tinédzser melodrámák hulláma azóta már némileg lecsengett, Nicola Yoon azonos című bestsellerében pár évvel az ún. reneszánsz
után is látott potenciált az álomgyár.
A mai felszínes tini-léleknek még
mindig nincs szüksége más táplálékra, mint egy ilyesféle gyorsan és könnyen emészthető/oldódó,
kissé művi romantikus drámára. Melyben a konzekvensen legelőnyösebb szögből
fényképezett tini sztárok konstans pityeregnek, szerelmet vallanak, díszletszerű
enteriőrben mozognak - díszlet világban -, MacBook
Pro-val a hónuk alatt.
Stella Meghie filmjében hiába szenved az egyik legcsúfosabb,
legalattomosabb betegségben – ’súlyos
kombinált immundefektus’ - a főszereplő lány, mégsem látjuk a kór
árnyoldalát, a kínlódást, a küszködést, a kegyetlen tortúrát…
Az egyetlen – és igen erőteljes –
mentsége a Minden, mindennek a két
szereplő. Nick Robinson már legújabb
mozijában, a Love, Simon-ban is
meggyőzött minket mindent elsöprő tehetségéről. Olyan természetességgel és
eleganciával tud totálisan közhelyes mondatokat a szájára venni, hogy az már
önmagában művészet…
És a helyzet az, hogy a Maddy-t megformáló Amandla Stenberg is csak úgy sugárzik! Robinsonnal kitűnő párost alkotnak, s még a közhelyes sztorit és a
valószerűtlen történéseket és fordulatokat is képesek valóságossá tenni – a műanyag
kontextus ellenében.
A két fiatal személye és üdítő
játéka miatt válik nézhetővé az Everything
everything, s csakis Nick Robinson
és Amandla Stenberg párosa miatt nem
tudunk igazán haragudni a filmre.
Konzekvencia: ha másban nem is,
de castingban még mindig bazi erős és
verhetetlen Hollywood! Ezt kéne „levenni”,
kedves magyar filmesek!
55%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése