Érdekes (?), hogy egy olyan filmikon, mint Al Pacino a tévéfilmes közegben talál ismételten magára, egy-két – jó néhány (?) – mozis mellényúlás után. Igaz, Pacino, DeNiro-hoz hasonlóan nem vesztette el az eszét, a lazább, kevésbé kötött, sokkal több improvizációra és akkurátusabb karakterépítésre lehetőséget adó tévés formula mindenképp jót tett neki.
Ez a „nagy generáció” már nem
illeszkedik olyan jól az újkori, rapid Hollywood-i tempóhoz. Sokkal jobban és
egészségesebben asszimilálódik egy ilyen nyugodtabb, higgadtabb, több
mozgásteret biztosító közegbe.
S talán épp emiatt is van, hogy számos
kreatív alkotó/művész fordul a televízió irányába, hogy jobban, szemléletesebben
– természetesebben – kibonthassa történetét, karakterét.
A színészóriás, csak úgy, mint a Dr. Halál esetében, ezúttal is Barry Levinsonnal dolgozott, hogy annak
rendje és módja szerint kelthesse életre a pennsylvaniai egyetem híres neves,
legendás fociedzőjét, Joe Paterno-t, aki
akkora egyéniségnek számított, s olyan áhítat és tisztelet övezte, hogy már
életében szobrot emeltek neki.
A JoePa-nak becézett Paterno
azonban mégsem távozhatott tiszteletteljesen az edzői székből. Öregkorát,
illetve nyugdíjba vonulását az amerikai egyetemi foci legnagyobb botránya
árnyékolta be. Egyik korábbi edzőtársa, Jerry
Sandusky ugyanis – mint utólag kiderült – éveken át zaklatta szexuálisan a keze
közé került fiatal srácokat.
…Paterno pedig kulcsszerepet töltött be az ügyben. A közvéleményt
legfőképp az érdekelte, hogy a köztiszteletben álló JoePa mennyit tudott a sok-sok éven keresztül elhallgatott
esetekről.
Levinson filmje a botrány kirobbanására fókuszál, s Paterno lelki vívódásaira és küzdelmére
az elemekkel.
Pacino ugyanolyan klassz, mint a Dr. Halálban, vagy a Phil
Spectorban.
S noha ezúttal a dramaturgia annyira
nem magával ragadó, mint az iménti alkotásokban, Pacino játéka/jelenléte elviszi a balhét, s feledteti a Paterno hiányosságait.
Levinson érezhetően rutinból, de kellő odaadással oldotta meg a
feladatot.
Nem mondanánk, hogy nincs
hiányérzet, hogy nem lehetett volna ezt a sztorit jóval összetettebben, sokkal komplexebben,
valamivel kevesebb részrehajlással elővezetni, de a Paterno így is egy korrekt, kiegyensúlyozott film lett.
Nem csak amerikai
focirajongóknak!
70%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése