2018. június 30., szombat

Paterno - Eltemetett bűnök - Paterno


Érdekes (?), hogy egy olyan filmikon, mint Al Pacino a tévéfilmes közegben talál ismételten magára, egy-két – jó néhány (?) – mozis mellényúlás után. Igaz, Pacino, DeNiro-hoz hasonlóan nem vesztette el az eszét, a lazább, kevésbé kötött, sokkal több improvizációra és akkurátusabb karakterépítésre lehetőséget adó tévés formula mindenképp jót tett neki.


Ez a „nagy generáció” már nem illeszkedik olyan jól az újkori, rapid Hollywood-i tempóhoz. Sokkal jobban és egészségesebben asszimilálódik egy ilyen nyugodtabb, higgadtabb, több mozgásteret biztosító közegbe.
S talán épp emiatt is van, hogy számos kreatív alkotó/művész fordul a televízió irányába, hogy jobban, szemléletesebben – természetesebben – kibonthassa történetét, karakterét.


A színészóriás, csak úgy, mint a Dr. Halál esetében, ezúttal is Barry Levinsonnal dolgozott, hogy annak rendje és módja szerint kelthesse életre a pennsylvaniai egyetem híres neves, legendás fociedzőjét, Joe Paterno-t, aki akkora egyéniségnek számított, s olyan áhítat és tisztelet övezte, hogy már életében szobrot emeltek neki.
A JoePa-nak becézett Paterno azonban mégsem távozhatott tiszteletteljesen az edzői székből. Öregkorát, illetve nyugdíjba vonulását az amerikai egyetemi foci legnagyobb botránya árnyékolta be. Egyik korábbi edzőtársa, Jerry Sandusky ugyanis – mint utólag kiderült – éveken át zaklatta szexuálisan a keze közé került fiatal srácokat.


Paterno pedig kulcsszerepet töltött be az ügyben. A közvéleményt legfőképp az érdekelte, hogy a köztiszteletben álló JoePa mennyit tudott a sok-sok éven keresztül elhallgatott esetekről.


Levinson filmje a botrány kirobbanására fókuszál, s Paterno lelki vívódásaira és küzdelmére az elemekkel.
Pacino ugyanolyan klassz, mint a Dr. Halálban, vagy a Phil Spectorban.
S noha ezúttal a dramaturgia annyira nem magával ragadó, mint az iménti alkotásokban, Pacino játéka/jelenléte elviszi a balhét, s feledteti a Paterno hiányosságait.
Levinson érezhetően rutinból, de kellő odaadással oldotta meg a feladatot.


Nem mondanánk, hogy nincs hiányérzet, hogy nem lehetett volna ezt a sztorit jóval összetettebben, sokkal komplexebben, valamivel kevesebb részrehajlással elővezetni, de a Paterno így is egy korrekt, kiegyensúlyozott film lett.
Nem csak amerikai focirajongóknak!

70%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése