Amennyire felkavaró a 2010-es (igaz)
történet, annyira vált ki mérsékelt reakciót a nézőből a belőle készített mozi.
Pedig a sztori egy jóval
összetettebb filmet érdemelt volna – de ennél legalábbis mindenképp mélyenszántóbbat.
Adott egy sorozatgyilkos Long
Islanden, akinek – oké, spoiler, de hát a történet maga ismeretes - a kilétére azóta
sem derült fény.
A tettes fiatal prostituáltakra
vetette ki a hálóját, akiknek megcsonkított holttestét a kietlen partszakasz
homokdűnéi közé rejtette el.
Az egyik eltűnt lány édesanyjának
kálváriáját követi nyomon a dokumentumfilmjeivel nevet szerzett, kétszeres
Oscar-jelölt Liz Garbus mozija. Ami inkább tévé-, semmint mozifilm. Nem csak
eszközeiben, gesztusait tekintve is.
Ettől persze lehetett volna ez
egy ütőképes alkotás. Például ha frekventáltabban fókuszál az édesanya
karakterére és személyes drámájára, ha jobban koncentrál az eseménysor emocionális
vetületére. És nem pusztán sorba veszi a történéseket, s a stáblista végén –
ahogy az lenni szokott - pár mondatban vázolja, hogy kivel, mi történt a
nyomozás lezárását követően.
Garbus dokumentumfilmes múltja
túlságosan rányomta a bélyegét a projektre, érzésünk szerint egy játékfilmek
terén tapasztaltabb rendező emlékezetesebb, komplexebb mozival rukkolt volna
elő.
Pláne, hogy rendkívüli képességű
színészeknek sincs híján a produkció. Gabriel Byrne-t mindig jó látni, a JoJo
Nyuszi-s Thomasin McKenzie pedig ezúttal is bizonyítja páratlan tehetségét -
jóllehet túl sok lehetőséget nem kap kvalitásainak kibontakoztatására. Amy Ryan
azonban vitán felül kitűnő. Többek között neki köszönhető, hogy a film felül
tud emelkedni önmaga középszerűségén, s összességében mellé tudjuk biggyeszteni
a korrekt jelzőt.
60%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése