2016. július 1., péntek

Eye in the sky


…valami hasonlót láttunk már, nem is olyan rég... Andrew Niccol Arctalan ellenség (Good kill) c. műve szintén az akciót teljes mértékben ignoráló háborús kamaradráma volt, s szintén a távolról irányított dróntámadások ocsmány mechanizmusát kritizálta.
Az Eye in the sky is hosszasan moralizál, de jóval izgalmasabban teszi azt, mint az Ethan Hawke nevével fémjelzett Good kill


Gavin Hood (Végjáték; X-Men kezdetek: Farkas) mozija körültekintőbben járja körbe a témát, többféle nézőpontot és perspektívát ütköztet. Sidney Lumet klasszikus 12 dühös ember c. művéhez hasonló módon a pergő dialógusokon keresztül próbálja ’lekommunikálni’ a súlyos mondandót.  …a bravúr ugyanakkor neki sem jön össze: többnyire fájóan didaktikus és hatásvadász jelenetek sorjáznak Hood filmjében... Pedig a tempó kiváló, a forgatókönyv profin kidolgozott…


Mégis, hiányzik a ’szív’, a ’lélek’...
A jelen háborúit légkondicionált irodákból irányítják pocakos politikusok és jólfésült bürokraták, s a külügy – és hadügyminiszterek a wc-n üldögélve döntenek emberéletekről, s csóringer fekete kislányokra lehajított pusztító erejű bombákról. Ezt a szörnyű evidenciát nem is kendőzi el az Eye in the sky. Mégsem ás a mélyére a tényleges tragikumnak - csupán a felszínt karcolgatja...


Gavin Hood rendezése mindazonáltal tűpontos, a történet remekül szerkesztett, s az impozáns színészgárda is teszi a dolgát - az Eye in the sky volt Alan Rickman életének utolsó filmszerepe!
…az alkotás ellenben adós marad az igazán nagy pillanatokkal - a katarzissal - és valami jelentős, frappáns, csattanós válasszal.
Ez így, ebben a formában, a témához mérten bizony kevés…

65%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése