Íratlan filmes szabály, hogy minden
második résznek grandiózusabbnak kell lennie elődjénél. Ez természetesen
hatványozottan igaz egy látványfilm esetében. Roland Emmerichnek pedig nem kellett kétszer mondani: durván
túllőtt a célon!
Az elsőt szerettük, a bugyuta
jellemrajzai, a kiszámítható cselekményszövése és a hangzatos lózungjai
ellenére is. Hisz volt benne frissesség! Itt viszont valami nagyon félrement.
A Resurgence valóban monumentálisabb, mint az első rész, mindösszesen
csak ott hibádzik a dolog, hogy az osztrák a bugyuta jellemrajzokat, a
kiszámítható cselekményszövést és a hangzatos lózungokat is túllicitálta. Nem
csak a parasztvakítást – utóbbit még talán meg is bocsátottuk volna neki...
Egy szó, mint száz: borzasztóan
ostoba Roland Emmerich 2016-os Függetlenség napja – dolgozata. Átgondolatlan,
giccses, unalmas, pátoszos, és szinte teljességgel érdektelen.
A dramaturgia tök hasonló, mint
az előző epizódban: az alien-ek jönnek,
látnak és – majdnem – győznek. Még szerencse, hogy vannak tökös amerikai
vadászpilótái a Földnek, és bátor ex-elnökei.
Elképesztő mennyiségű oktondiság
lett beleszuszakolva a szkriptbe. Ehhez képest a 20 évvel ezelőtti Independence day valóban kismiska! Ilyen
értelemben tehát a megalomán Emmerich mindenképpen
eleget tett az elvárásoknak.
Sajnos karakterábrázolás terén is
jócskán alulmarad a film a ’96-os mozihoz képest. Közhelyes, papírmasé figurákat kapunk - kurvára nincs tétje így az újbóli alien attack-nak.
Azért jó újra látni Jeff Goldblumot és Bill Pullmant akciózni, és az is igaz, hogy Emmerich valóban nem spórolt a látványelemekkel, de minden annyira
ormótlan és ízléstelen, hogy az ember csak somolyog kínjában.
Agyakat kikapcsolni, jönnek a
bazi nagy csápokkal csápoló idegenek!
40%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése