Végül is ímmel-ámmal, de
működik...
David Fincher ’97-es Játsz/ma
c. „gondolkodós” thrillere is valami hasonló mondanivalóval bír, mégis sokkal
határozottabban foglal állást, mélyebb tartalmakat közöl.
Amott éjsötét a hangulat, itt a
mai kor igényeihez mérten színes a tálalás.
Klipszerű snittekben kapjuk az
okosságot, gyors vágások egymásutánja igyekszik – egészen eredményesen -
tempóssá tenni Henry Joost és Ariel Schulman rendezőpáros filmjét,
amely az internet legsötétebb oldalát szándékozik megmutatni a nagyérdeműnek.
No de színesben?
Az Idegpálya tulajdonképpen itt vérzik el. Vagyis hogy túlontúl „tinisre”
veszi a figurát. Ezen identitászavarát ugyan konzekvensen végigviszi, mégis
felemás a végeredmény. Érezni, hogy ebben az alapötletben sokkal, de sokkal
több volt.
Az interaktív „Nerve” nevezetű netes közösségi játék
során a nézők határozzák meg, hogy a résztvevőknek milyen elképesztő „challenge”-eket kell teljesíteniük. Ahogy
lépkedsz előre a „Nerve” online ranglétráján,
annál hajmeresztőbbek a „kihívások”.
A középiskolás Vee-t is rabul ejti a játék. Viszont
minél mélyebbre merészkedik hősnőnk a „Nerve”
titokzatos világába, annál inkább tudatosul benne a tény, miszerint: ebből a játékból
nem olyan egyszerű kikecmeregni – sőt, szinte lehetetlen...
Nem újsütetű az ötlet, hisz szerencsétlen
Sandra Bullock is megjárta már bő 20
éve a „hálózattal”. Ugye emlékeztek Irwin
Winkler ’95-ös The Net c.
nagysikerű thriller klasszikusára?
Az Idegpálya azonban már a 21. század szellemiségében fogant. Ebben a
valóságban i-phone-okkal rohangálnak
a tinik, mindenki konstans online - a neten bonyolódik még a magánéletünk is.
Az elgondolás nem rossz,
ugyanakkor épkézláb forgatókönyvet nem sikerült kanyarintani az ötlet köré, továbbá
a tinis felütés sem tett igazán jót a filmnek.
Borzasztóan le lett egyszerűsítve
ez az egész, és sajnos a cselekmény sincs kellőképpen kigondolva/felépítve. Ez
esetben egyáltalán nem üdvözítő, hogy szinte az első 5 perc után belecsapunk a
lecsóba. A karakterek ily módon elvesznek a gyorsan pulzáló sztoriban. A sodró
lendület nagyjából 1 órán keresztül még szórakoztató is, de a végére erős
lejtmenetbe kezd a film, s végül egy igen bagatell, béna fináléban csúcsosodik.
Mégis: az Idegpálya képi világa vitathatatlanul király, és tényleg nagyon
2016-os! A tempó okés, az akció jelenetek végül is rendben vannak, a netes
szubkultúra – egy-két túlkapástól eltekintve - egészen hitelesen kerül
bemutatásra, Emma Roberts (Ashby; Családi üzelmek) személyében
pedig egy klassz főszereplőnőt sikerült csatasorba állítania a projektnek.
A Nerve azonban még így is egy jókora kihagyott ziccer!
Kicsit összecsapott, kicsit átgondolatlan.
60%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése