Minden tiszteletünk Helen Hunt-é! Baromira szeretjük Helen Hunt-ot!
A színésznő a ’90-es években élte
fénykorát, de nemrégiben (2012) a lengyel író-rendező, Ben Lewin remek indie mozijában A
kezelésben brillírozott (Oscar-jelölést
ért a játéka!), jelezve, hogy nem puszira kapta ’98-ban az aranyszobrocskát.
Szóval Helen Hunt színészi zsenije kétségbevonhatatlan. Viszont – mint minden
földi halandón - rajta is fog az idő vasfoga, s 54 évesen már korántsem
tartozik a legkeresettebb művészek közé Hollywoodban
- és már közel sem bombázzák annyi szerepajánlattal mostanság, mint a ’90-es
évek derekán.
A művésznő tehát kénytelen
kelletlen – ismét - magának rendezett filmet!
Már a 2007-es direktori debütért
(Amikor minden változik) sem igazán
rajongtak a nézők, és sajnos a Hullámlovasok
sem aratott osztatlan sikert.
Helen 2011-ben már kacérkodott ezzel a szörfös témával (ez volt Sean McNamara filmje, az Életem a szörf), s talán akkor kapott
kedvet, hogy elkészítse a saját hullámlovas moziját; sok szép óceánparti képpel,
látványos szörfös mutatvánnyal, nyakon öntve egy kis családi drámázással,
anya-fiú egymásra találással.
A Hullámlovasok lehetett volna egy kompakt kis indie mozi, Hunt rendezői tapasztalatlansága azonban
sokat csorbít az élményen. És ha már itt tartunk - muszáj bevallani - a film
ritmusa (ritmustalansága) is a színésznő direktori inkompetenciájáról
árulkodik.
…pedig jó páros ők ketten Brenton Thwaites-szel (Az emlékek őre; Egyiptom istenei) és még Luke
Wilson karaktere is bepasszol a képbe.
Alapvetően kedves kis tanmese a Hullámlovasok, Hunt nem csinál magából ezúttal sem bohócot - bár a botox azért egyre szembetűnőbb -, a
döcögős indulást pedig jól kompenzálják az LA-béli
hangulatos szcénák.
Helen Huntnak meg végül is jól áll – még 54 esztendősen is – a neoprén,
és különben sem tudunk rá haragudni, mert hogy kedveljük!
60%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése