Budapest = Berlin – immáron sokadjára.
Egyúttal örömünkre szolgál, mert milyen menő már, hogy újfent nálunk forgattak
egy hollywoodi szuperprodukciót, másfelől viszont kissé degradáló. Mert
eszerint a 9 és a 8 ker utcái még mindig a ’80-as évek lepusztult Berlinjét
idézik. 2017-ben!
No de lépjünk ezen túl és
gyönyörködjünk a képekben, mert azok bizony tökéletesek. És az is élmény számba
megy, ahogy Charlize Theron és James McAvoy farkas szemet néz egymással
a 3-as metrón.
S hogy milyen a film?
Klipszerű, mozgalmas. Helyenként
fakó és színtelen, máskor neonfényben úszó. Retro is meg nem is. Mondhatni
különleges. Előzetesen azt szajkózták – nyilván szükség volt a hangzatos
lózungra a marketing szempontjából -, hogy Charlize
Theron női John Wickként tanítja majd
móresre a rossz fiúkat - de picit csúsztattak. Hisz az Atomszőke jóval reálisabb az üsd vágd nem apád – jelenetek tekintetében
a Keanu Reeves-féle parádézásnál. Közel
sem egyértelmű, hogy Lorraine Broughton
minden egyes kényes szituból győztesen kerül majd ki. Az ügynöknő annak rendje és
módja szerint meg is kínlódja a test-test elleni párharcokat - kap pofonokat/monoklikat
szép számmal.
A keretsztori nem túl frappáns:
az „atomszőkét” a hidegháborús, fallal kettészelt Berlinbe küldi az MI6, hogy a
nyugati kémek nevét tartalmazó titkos listát kimenekítse a német fővárosból,
mielőtt az még az illetéktelen – szovjet – kezekbe kerülne. …de nem is a
történeten van a hangsúly, hanem a kontextus ábrázoláson, a kőkemény –
fájdalmas – akciójeleneteken, és a főszereplőnőn, Charlize Theronon. Akinek – látva a filmet – már jócskán kijárt egy
ilyen minden tekintetben testhezálló akció szerep!
És szerencsére nincs szépelgés,
sem kompromisszum: az alkotók nem spóroltak a brutalitással, joggal jár a 18-as
karika! És ki is jár a filmnek, hisz így igazán hangsúlyosak a történések.
McAvoy kiválóan játszik! Minőségben a Filth c. filmben nyújtott parádés alakítását idézi. Látszik
rajta, hogy élvezi a show-t – majdnem el is lopja -, szó szerint lubickol a
szerepben!
Az Atomszőke nem egy forradalmi darab, ugyanakkor friss és lendületes,
mondhatni üdítő színfolt: baromi menő, és baromi laza!
A zenék meg… ilyen akkurátusan
összeválogatott – és felhasznált – soundtrackhez
már rég volt szerencsénk!
Coolsági faktor kimaxolva!
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése