2019. július 29., hétfő

Vihar előtt - Serenity


…ott van mindjárt Stephen King, akinek a műveit mostanában előszeretettel veszi elő Hollywood, egy-egy jól sikerült feldolgozást leszámítva azonban kevés az igazán veretes King-adaptáció.
De jó néhány klasszikus akad még a világirodalom remekei között, amelyek olvasva katartikus élményt nyújtanak, a vászon viszont kifejezetten nem áll jól nekik. Gabriel Garcia Marquez csodálatos regényéből (Szerelem a kolera idején) Mike Newell-nek, a sokat tapasztalt brit rendezőnek sem sikerült elfogadható, élvezhető filmet faragnia. Pedig Marquez könyve valami egészen elképesztő sziporka…


Bizonyára Steven Knight fejében is pörgött a kirobbanó sztori! A „nagy regény”! A történet, ami mindent visz, ami fordulataival letaglózza az olvasót – bocs, a majdani nézőt! És azt is el tudjuk képzelni, hogy a Serenity (forgató)könyvként olvasva hatásosabb lehetett, mint így, vizuális formába öntve.


Kétségtelenül van potenciál, ötlet a történetben.
De valami mégiscsak sántít. Az alap elgondolás egyáltalán nem rossz, az, amivé Knight alakítja, no abban van a bibi! Knight képességei természetesen nem mérhetőek Garcia Marquez zsenialitásához, így már alapvetően adott a handicap. De hát nem is vártunk katartikus erejű műremeket tőle, csupán egy jól megírt szkriptet, mint a Locke c. filmje esetében. 


Steven Knight-on azonban eluralkodott a Shyamalan-féle megalománia, és ezt tetőzve még „túl is szerette” az ötletét. És ahogyan az indiai fenegyerek szokta, ő is mindent beáldozott a nagy csavar oltárán. Ami egyrészt nem olyan erőteljes, mint azt az író-rendező gondolta, másrészt a fordulatot totálisan leveti magáról a vászon. Idegenül hat, kellemetlen „wtf” érzést generál, nem kicsit giccses és túlgondolt. 


S noha McConaughey közel sem teljesít kirobbanó formában, azért a kötelezőt hozza. Mégis nagyon nehéz zöld ágra vergődni nézőként ezekkel a papírmasé karakterekkel. Diane Lane szereplése pl. teljességgel indokolatlan, Anne Hathaway is csak csetlik-botlik a film kontextusában. Egyedül Jason Clarke az, aki valóban éli a szerepét, nem is áll neki rosszul ez az ízig-vérig gonosz figura, de a kezdeti thrilleres, neo-noir-os hangulat után egy huszárvágással sci-fi-fantasy-be vált a történet, amivel aztán minden addigi történés vaskos idézőjelbe kerül, és rendkívül zavarossá, zavarttá válik a sztori.
Fene tudja, papíron talán tényleg jól festhetett ez az egész…

40%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése