…ott van mindjárt Stephen King,
akinek a műveit mostanában előszeretettel veszi elő Hollywood, egy-egy jól sikerült
feldolgozást leszámítva azonban kevés az igazán veretes King-adaptáció.
De jó néhány klasszikus akad még
a világirodalom remekei között, amelyek olvasva katartikus élményt nyújtanak, a
vászon viszont kifejezetten nem áll jól nekik. Gabriel Garcia Marquez
csodálatos regényéből (Szerelem a kolera idején) Mike Newell-nek, a sokat
tapasztalt brit rendezőnek sem sikerült elfogadható, élvezhető filmet
faragnia. Pedig Marquez könyve valami egészen elképesztő sziporka…
Bizonyára Steven Knight fejében
is pörgött a kirobbanó sztori! A „nagy regény”! A történet, ami mindent visz,
ami fordulataival letaglózza az olvasót – bocs, a majdani nézőt! És azt is el
tudjuk képzelni, hogy a Serenity (forgató)könyvként olvasva hatásosabb
lehetett, mint így, vizuális formába öntve.
Kétségtelenül van potenciál,
ötlet a történetben.
De valami mégiscsak sántít. Az
alap elgondolás egyáltalán nem rossz, az, amivé Knight alakítja, no abban van a
bibi! Knight képességei természetesen nem mérhetőek Garcia Marquez
zsenialitásához, így már alapvetően adott a handicap. De hát nem is vártunk
katartikus erejű műremeket tőle, csupán egy jól megírt szkriptet, mint a Locke c. filmje esetében.
Steven Knight-on azonban
eluralkodott a Shyamalan-féle megalománia, és ezt tetőzve még „túl is szerette”
az ötletét. És ahogyan az indiai fenegyerek szokta, ő is mindent beáldozott a nagy
csavar oltárán. Ami egyrészt nem olyan erőteljes, mint azt az író-rendező
gondolta, másrészt a fordulatot totálisan leveti magáról a vászon. Idegenül
hat, kellemetlen „wtf” érzést generál, nem kicsit giccses és túlgondolt.
S noha McConaughey közel sem
teljesít kirobbanó formában, azért a kötelezőt hozza. Mégis nagyon nehéz zöld
ágra vergődni nézőként ezekkel a papírmasé karakterekkel. Diane Lane szereplése
pl. teljességgel indokolatlan, Anne Hathaway is csak csetlik-botlik a film
kontextusában. Egyedül Jason Clarke az, aki valóban éli a szerepét, nem is áll
neki rosszul ez az ízig-vérig gonosz figura, de a kezdeti thrilleres, neo-noir-os
hangulat után egy huszárvágással sci-fi-fantasy-be vált a történet, amivel
aztán minden addigi történés vaskos idézőjelbe kerül, és rendkívül zavarossá,
zavarttá válik a sztori.
Fene tudja, papíron talán tényleg
jól festhetett ez az egész…
40%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése