A 2010-es évek, és úgy en bloc az
egész újkori sporttörténelem legnagyobb visszhangot kiváltó dopping-ügye – és botránya volt a
2012-es, amikor is a többszörös Tour De
France győztes Lance Armstrongot
a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) megfosztotta minden 1998 után szerzett
„címétől”. Armstrong
’bukta’ mind a hét (!) Tour De France
győzelmét, s a 2000-es Sydney Olimpián
szerzett bronzérmét is! A népszerű sportoló végül 2013-ban az Oprah Winfrey Show-ban vallott színt
ország – világ előtt, amikor is beismerte: minden egyes „tour-győzelme” során használt tiltott szereket, s már-már
emberfelettinek kikiáltott diadalai csupán az orvosi team hathatós segítségének
- és a különféle kemikáliáknak köszönhetően jöhettek létre.
Lance Armstrong története rendkívül izgi alapanyag! Ráadásul a kétszeres Oscar-jelölt brit Stephen Frears (A királynő; Philomena; Veszedelmes viszonyok) ’dirigálta’ a filmet,
aki csak nagyon-nagyon ritkán hibázik.
…gyorsan le is szögeznénk:
a The program sem nevezhető
egyértelműen balul elsült próbálkozásnak! Frears
kiváló tempót diktál, a sztori pörög, a film abszolút nézhető, mi több,
élvezhető. Csak hogy a brit direktortól sokkal alaposabb munkát vártunk. Már
ami a karakterábrázolást, a jellemfejlődést és a történetvezetést illeti…
A The program nem képes egyébre, mint ráirányítani a figyelmet Lance Armstrongra. A sportembert, vagy
csak úgy szimplán „az embert” Frears-nek
már nem sikerült górcső alá vennie. Nem esik szó pl. Armstrong valóban elismerésre méltó korábbi sporteredményeiről (a
triatlonos múltról, arról, hogy Lance
már 18 évesen rövidtávfutó világbajnok volt stb.).
A rákkal való küzdelmet csupán
nagyjából 10 percbe sűríti a szkript. Pedig ott lett volna igazán miről mesélni
és „megalapozni” a későbbieket! …a lelki vívódást, a „mindenáron győzni akarást”,
hogy mi motiválta igazándiból Lance Armstrongot, amiért aztán illegális
szerekhez/módszerekhez folyamodott! Frears
filmje azonban csak és kizárólag a dopping-ügyre fókuszál, s a profi bicajost -
sportolót bántóan egyoldalúan mutatja be: fals képet festve róla arrogáns celebként,
szimpla csalóként ábrázolja - holott tudjuk jól, hogy ennél jóval összetettebb a „sztori”!
Ben Foster egyébiránt a lehető legjobb választás volt a főszerepre! Igazi átalakuló művész a pali! Lehengerlően játszik, még úgy is, hogy a figura nagyon egydimenziósra „lett írva”.
Egyértelműen az ő játéka teszi az
átlagosnál jobbá Frears dolgozatát, ami
életrajzi filmként kevés, leleplező moziként túlságosan „finomkodó”,
karakterdrámaként meg túlontúl felszínes.
…de legalább a bicajok ’döngetnek’,
mint az állat! Ben Foster pedig „nagyot
jön”!
60%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése