God bless the ’90-es évek… A Duke
Nukem-ről, a Doom-ról, és a Quake-ről folyton az ugrik be, hogy bő
3-4 órás aktív játék után úgy forgott velem a szoba, mint mikor - már jóval
később - a húszas éveimben úgy istenesen bepálinkáztunk a haverokkal…
Kölyökként imádtuk a játékélményt
új szintre emelő ún. FPS (First Person Shooter) videójátékokat. Mindenre
elszánt, golyóálló terminátorrá válhattunk, s a főhős „bőrébe bújva”, belső
nézetből tizedelhettük az „ellent”.
A nyilvánvalóan szintén Duke Nukem-en, Doom-on és Quake-en
szocializálódott harmincpár éves orosz rendező, Ilya Naishuller pedig 2015-ben elkészítette a földteke legeslegelső
„FPS-akciófilmjét”! A direktor
elsőként rock zenekarának, a Biting
Elbows-nak készített egy POV (point of view) perspektívából rögzített
videoklipet. No persze ez sem formabontó ötlet… Ugye mindenki emlékszik a The Prodigy Smack my bitch up c. ’97-es
videójára?
Naishuller Bad Motherfucker c. vérgőzös „akció-klipje” azonban óriási
nézettségeket produkált a „tyúbon” - jelenleg épp 35 milliós megtekintés körül
jár -, ami arra sarkallta az orosz filmest, hogy még jobban elmerüljön az „FPS-bugyraiban”!
Mindez egészen izgalmasan
hangzik, ráadásul a videójátékos „múltnak” köszönhetően jól fel is éledt bennem
a nosztalgia. Ugyanakkor nagy kérdés volt, hogy Naishullernek sikerül – e az egyébként remek alapötletből és
kuriozitásból kerek egész, kompakt sztorit és filmet – filmélményt – kreálnia.
Jelentjük: a végeredmény felemás!
Az, hogy a történet olyan
egyszerű, mint a faék, nem probléma, hisz a korábban már emlegetett kultikus
videójátékok „sztorija” is nagyjából ugyanennyire együgyű volt.
A vállaltan B-filmes felütés dacára még bőven összejöhetett volna Naishullernek a mutatvány.
Sajnos azonban a sztori döcög, és
hát a pov-perspektíva is meglehetősen
megterhelő a szemnek így, másfél órán keresztül. Mintha a Greengrass-féle Bourne-filmek
kézikamerás rángatózását néznénk bő 90 percen keresztül…
Persze akadnak egészen zseniális
megoldások, a tempó is süvít, mégis érezni, hogy nem több ez "szimpla"
érdekességnél. Ez a világ legelső „belső
nézőpontú” akció mozija. Ennyi. Pont.
Nyilván a direktor is érezte,
hogy muszáj valami pluszt belecsempésznie a történetbe, ha úgy istenigazából „el
akarja csípni” a nézőket. Ezért is integrálta bele a sztoriba Sharlto Copley (District 9; Chappie; Demóna) titokzatos, elmebeteg, vicces figuráját.
Ilyenkor egy röpke pillanatra meg-megszakad az eszetlen zúzás, van időnk mély
lélegzetet venni és nevetni is picit…
…hogy aztán Henry ismét akcióba lendüljön és ölje - mit ölje -, írtsa a gonosz Akan zsoldos seregét!
Az operatőri munka rendhagyó, már
amennyire a fejre szerelt GoPro Hero
konstans alkalmazása „rendhagyónak” nevezhető… Merész és frappáns, maradjunk
annyiban…
Dinamikus, sodró, és iszonyúan lendületes a
Harcdore Henry. Szó se róla… Viszont
az is biztos, hogy nem mindenki, és nem is minden akciófilm rajongó fogja
értékelni ezt a sűrű, agresszív, helyenként kissé parodisztikusnak ható „zötykölődő”
zúzdát.
Jöhet a folytatás?
65%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése