Hogy Alfonso Cuarón fiacskájában, Jonás-ban
- épp úgy, mint az Oscar-díjas
apuciban – ott munkál a tehetség, az teljesen egyértelmű. A kifinomultság az,
ami még hiányzik belőle, a tapasztalat és az érett művészi attitűd.
Jonás még belefut egy-egy amatőr hibába, de első rendezésnek a Desierto több mint ígéretes. A srác érzi
a suspense-t, tudja miként lehet
hatásvadász elemek nélkül hatást gyakorolni a nézőre.
És ha már „vadászat”: a Desierto egy tulajdonképpeni migráns-hunting, amelyben mexikói
illegális bevándorlók menekülnek egy névtelen, titokzatos redneck vadász elől. Bár Jeffrey
Dean Morgan (Watchmen; P.S. I love
you) karaktere tök sablonos, a színész a puszta jelenlétével képes
izgalmassá tenni és élettel megtölteni a figurát. Emberünk kezdetben csak
szimplán távolról lődözi le – orvul hátba támadja - a gyanútlan mexikói
csapatot a sivatagban, a maradék migrivel viszont már egy végtelenül izgalmas
hajtóvadászat keretében kíván végezni, amelyben vérszomjas vadászkutyája van távcsöves
puskáján kívül a segítségére. A Gael
Garcia Bernal vezette mexikóiak jobb híján csak a lábukat szedik - de
két ilyen könyörtelen üldözővel a fenekükben nincs is nagyon más választásuk.
A film ezen vonulata – az „üldözés-menekülés”
- egyébként rendkívül jól működik! Michael
Douglas félresikerült 2014-es Beyond
the reach c. mozija próbálkozott valami hasonlóval, de ott fele ennyire sem
volt körömrágósan izgi az embervadászat.
A feszültségkeltéssel és a
tempóval tehát semmi gond. Jön és mindent elsöpör az akció-cunami. Nincs időnk agyalni és igazán
elgondolkodni - real-time-ban - a látottakon. Ha már viszont migráns téma, és bevándorláskérdés, Jonás Cuarón jobban kiaknázhatta volna a
filmben rejlő potenciált. Mert hogy így, ebben a formában nem túl komplex az élmény. Nincs rétegzettség. Simán lehetett volna a Transpecos-hoz hasonlóan bevállalós a történet.
Az ifjú rendező tulajdonképpen
egy nyílegyenes, véres b-filmet tett
le az asztalra, amelyben a Jeffrey
Dean Morgan által egyébként zseniálisan életre keltett vadász eleinte gond
nélkül lelődözi több száz méterről az áldozatait, később azonban már 20 m-ről
sem tudja lazán leszedni a főhőst. Nem beszélve a vérszomjas ebről, aki könnyűszerrel
kiszagolja kilóméterekről a szerencsétlen chicano-kat,
de egy kulcsjelenetben már nem képes ugyanerre pár 10 m-ről.
A Desierto ennek ellenére ügyesen domborítja ki erényeit - feledtetve
a szarvashibákat -, s összességében pozitív élményként csapódik le. Főként
akkor, ha nem vizsgáljuk olyan szigorúan és kritikusan a sztorit és nem akarunk
többet látni bele, mint ami. Vagy mint ami esetleg lehetett volna.
Mindenesetre ígéretes debüt,
kedves Jonás!
65%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése