2017. július 11., kedd

Ernelláék Farkaséknál


Az, hogy Hajdu Szabolcs szinte „nullpénzből”, a saját lakásában, operatőr tanítványai segítségével rögzítette filmjét, már önmagában figyelemre méltó teljesítmény. Az azonban, hogy műve így, szó szerint „eszköztelenül” tud marhára kifejező és hatásos lenni, bravúr! 


Alig 80 perc a film, mégis nagy dózisban és rendkívül koncentráltan kapjuk az arcunkba a mai kor - és társadalom összes aktuális, releváns problémáját. Legfőképp a totális nihil, illetve a mai 30-as – közel 40-es – generáció csetlése-botlása, bizonytalankodása, a sehová sem tartó lét/létezés az, ami Hajdut igazán foglalkoztatja. 


Találunk azért fogódzókat az életben, de a társadalmi nyomás, a folyamatos presszió állandó frusztrációt szül bennünk. Kifelé élünk: szépek vagyunk, harmonikusak, sikeresek, mások számára követendő példák is akár, valójában viszont teljes a zavar. 


Hajdu könyörtelenül szembesít: jól összezárja a szereplőit, hogy aztán mind a házigazda Farkasék, mind pedig Farkas feleségének családja, a hirtelen betoppanó, Skóciából hazatelepülő Ernelláék összes gondja, baja - és mindkét fél lappangó feszkó-vulkánja - a felszínre törjön. 


Pontos a dramaturgia, a dialógusok életszerűek – remekül működik a „lakásszínház”.
Lényegre törő, szókimondó, extrém - realista dráma az Ernelláék Farkaséknál. Amely szokatlan őszinteséggel mutat rá önhazugságainkra, a jövőkép teljes hiányára, korunk céltalanságára.
Kellemetlen mozi, felér egy arcul csapással! Kijózanító!

85%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése