Az, hogy Hajdu Szabolcs szinte „nullpénzből”, a saját lakásában, operatőr
tanítványai segítségével rögzítette filmjét, már önmagában figyelemre méltó
teljesítmény. Az azonban, hogy műve így, szó szerint „eszköztelenül” tud marhára
kifejező és hatásos lenni, bravúr!
Alig 80 perc a film, mégis nagy dózisban és rendkívül koncentráltan kapjuk az arcunkba a mai kor - és társadalom összes aktuális, releváns problémáját. Legfőképp a totális nihil, illetve a mai 30-as – közel 40-es – generáció csetlése-botlása, bizonytalankodása, a sehová sem tartó lét/létezés az, ami Hajdut igazán foglalkoztatja.
Találunk azért fogódzókat az
életben, de a társadalmi nyomás, a folyamatos presszió állandó frusztrációt
szül bennünk. Kifelé élünk: szépek vagyunk, harmonikusak, sikeresek, mások számára
követendő példák is akár, valójában viszont teljes a zavar.
Hajdu könyörtelenül szembesít: jól összezárja a szereplőit, hogy
aztán mind a házigazda Farkasék, mind
pedig Farkas feleségének családja, a
hirtelen betoppanó, Skóciából
hazatelepülő Ernelláék összes gondja,
baja - és mindkét fél lappangó feszkó-vulkánja - a felszínre törjön.
Pontos a dramaturgia, a
dialógusok életszerűek – remekül működik a „lakásszínház”.
Lényegre törő, szókimondó, extrém
- realista dráma az Ernelláék Farkaséknál.
Amely szokatlan őszinteséggel mutat rá önhazugságainkra, a jövőkép teljes
hiányára, korunk céltalanságára.
Kellemetlen mozi, felér egy arcul
csapással! Kijózanító!
85%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése