… bárhogy is, a „jelelve éneklés” - vagy „énekelve jelelés” (?) - nagy
fegyvertény, főleg ha egy bájos, szerethető családi sztorit sikerül köré kanyarintani.
…de nem csupán erről szól a
történet!
Sokan egy lapon emlegetik A Bélier családot a 2011-es, szintén
borzasztóan sikeres, szintén francia Életrevalókkal,
de ugye nem lepődik meg senki, ha azt mondom, hogy a két alkotásnak valójában
nem sok köze van egymáshoz!
…tény, hogy az Intouchables-t műértőbb kezek formálták,
de az is tény, hogy A Bélier család
legalább annyira „szívvel-lélekkel mozi”,
mint "elődje".
Paula egy helyre kis farmon él a családjával. Suliba jár, pop zenét
hallgat, s egy bazi nagy narancssárga fülhallgató segítségével
igyekszik távol tartani magától a külvilágot magányos bicikli útjai során...
…mivel véget ér a szünidő, s
kötelező fakultációt választani a tanév kezdetén, és mivel Paula olthatatlan
vágyat érez az „új fiú”, a titokzatos Gabriel
iránt, a lány – miként a srác - a délutáni énekfakt
mellett teszi le a voksát. A bohém zenetanár, a kórusvezető Fabien hamar észreveszi, hogy Paula torkában kincs lakozik, s elkezdi
agitálni a lányt, hogy komolyabban foglalkozzon a zenével. A cél a párizsi
konzervatórium!
Paula válaszút elé érkezik, famíliájában ugyanis ő az egyetlen, aki
nem siketnéma; rengeteg feladat hárul rá a családi gazdaság üzemeltetése, s a
család mindennapi életének koordinálása miatt. Édesapja, az öreg Bélier ráadásul polgármesternek jelölteti
magát, s a kampányban, a fater szócsöveként szintén Paulára vár a főszerep!
Karrier vagy család,
önfeláldozás, vagy ’önös érdek’?
Természetesen nincs a kérdéskör végletesen
és drámaian körbejárva - mégiscsak egy feel-good
moziról beszélünk -, de A Bélier
család a „komolykodást” és a pátoszt is kellő intelligenciával - franciás eleganciával - kezeli!
A film nagy erőssége a csodás
színészgárda! Louane Emera (Paula)
valamelyik francia énekes tehetségkutató felfedezettjeként tűnt fel, de
színészként is kiválóan helyt áll! Játéka visszafogott, finom és szenzitív! Az
énektanár szerepében Eric Elmosnino is
nagyszerű, de a legütősebb mégis Francois
Damiens és Karin Viard, a Paula szüleit alakító „duó”. A veterán
francia színészek teljesen átlényegültek a szerep kedvéért… Az ő folytonos
interakciójuk hihetetlen energiákat szabadít fel, nem beszélve a szinte
burleszkes humorról, ami a figurák siketségéből, s a jelnyelv állandó használatából
fakad.
A Bélier család nem csinál hülyét a siket-létből, de nem is dramatizálja
túl azt! „Oké, nem hallunk, na és akkor
mi van? Mi is emberek vagyunk, jókat szeretkezünk, eszünk, dolgozunk, úgy
élünk, mint bárki más! Kösz szépen, megvagyunk!”
Ez a hozzáállás/nézőpont rendkívül
szimpatikussá teszi Eric Lartigau
sikerfilmjét!
Csupa szív mozi a La famille Bélier, minden ízében hollywoodi, pedig nem az ’álomgyár’ gyártósorán készült! Kicsit
sablonos, kicsit szentimentális, de nagyon barátságos, és nagyon kedvelhető! Kellemes filmélmény!
75%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése