A McFarland-i chicano-k ’87-es terepfutó sztorija már bő 10 évvel
ezelőtt elkezdte basztatni Hollywood
csőrét. Nem véletlen, hisz az USA-ban baromira kajolják az igaz történeteken
alapuló, „tanulságos” sportfilmeket, s minden jóravaló amerikai áhítattal
vegyes tisztelettel szegezi tekintetét a lágy, könnyű szélben ficánkoló csillagos-sávos lobogóra.
„Ambíciókkal teli sportember menni kisvárosba, hogy aztán ott dicső,
örök érvényű tetteket hajtson végre”.
Ki is lenne alkalmasabb ennek az
ambíciókkal teli coach-nak a
megformálására, mint maga a „baseball
bika” Kevin Costner, aki már több
ízben is bizonyított profi sportolóként (Baseball álmok, Bull Durham, A pálya csúcsán etc. etc.)...
Costnernek jól áll a susogós jogging, igaz futóedzőként most először
köszönthetjük a vásznon.
Szóval a McFarland sztorija – tekintve, hogy az USA-ban mekkora a kereslet a hasonszőrű feel-good történetekre – valóban megfilmesítésért kiáltott!
A 10 éve dédelgetett filmtervet –
vagyis a szkriptet - végül a Fekete
dicsőség c. kosárlabda film két szerzője, Christopher Cleveland és Bettina
Glios rázta gatyába. A végeredmény pedig egy rutinszerű, egyébként nézhető,
de majd’ mindennemű egyéniséget nélkülöző sportfilm lett.
A Disney – az ő bábáskodásuk mellett készült a McFarland – gondosan ügyelt a
részletekre. Ugyanakkor a szkript jócskán tele lett tömködve sablonokkal és
közhelyekkel. Trivialitás rulez!
Rossz szóviccel élve a McFarland futói csupán a ’kötelező köröket futják’... mégis, minden negatívuma ellenére azért nagyjából működik a sztori!
A terepfutás mikéntjéről nem
sokat tudunk meg, s a versenyekre történő felkészülést is csak nagyon
felületesen érinti a film (pedig vélhetően abban lett volna a kraft és a feszkó).
…néhány mexikói tizenéves rohangál a pusztában, miközben Costner stopperórával
a kezében biciklizget mellettük… a pihenők alkalmával meg elcsépelt monológokkal
sorozza az elcsigázott, tikkadt futókat. Valljuk be, ez nem túl érdekfeszítő…
A fényképezés ellenben csodás, a
táj gyönyörű, s a filmzene is igen emlékezetesre sikeredett, ahogy a
karakterekkel sincs az ég egy adta világon semmi probléma – Disney-s mércével mérve legalábbis…
A McFarland a várakozásoknak megfelelően kiválóan teljesített az
amerikai mozi pénztáraknál, ismét bizonyítva, hogy egy profin összerakott
kliséhalmazzal is célt lehet érni a tömegeknél…
Nem rossz, de helyenként bántóan banális…
60%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése