…ha már előző posztunkban az Amerikai Filmakadémia „ténfergését” és
vele az Oscar-díj egyre szembetűnőbb presztízsromlását
és színvonalesését taglaltuk…
…Hollywood biztosra megy - nem újdonság... Manapság
azonban már szinte valamiféle íratlan szabály, hogy merész, rendhagyó, bátor alkotás nem kerülhet
be "a legjobb film" Oscar-nomináltjai
közé. A tavalyi felhozatal talán kivételt képez, de ha sorba vesszük az elmúlt
10 év versenyfilmjeit, alig-alig
találunk igazán kiemelkedő alkotásokat…
1989-ben egy olyan „finom”,
légies dráma, mint Az alkalmi turista
még versenybe szállhatott a „best motion
picture” arany szobrocskájáért. Ma már ez elképzelhetetlen…
A 45 év is vélhetően nagyobb elismerésre számíthatott volna abban a
bizonyos ’89-es esztendőben… Jóllehet, Charlotte
Rampling-ot (Fiatal és gyönyörű;
Melankólia; Swimming pool) végül jelölte az Akadémia - egy ilyen érett, kifinomult alakítást semmilyen módon nem lehetett figyelmen kívül hagyni…
Noha nagyjából 70 éves emberek a főszereplők
– a Mercer házaspár 45. házassági
évfordulójára készülődik éppen -, végtelenül izgalmas és tempós a film - ’mai’ a modor. Andrew Haigh
rendező rendkívül precízen és kendőzetlenül tárja elénk az idős pár krízis helyzetét!
A férj, Geoff (Tom Courtenay szintén nagyot játszik!) épp az évforduló előtt egy
héttel kap hírt rég elfeledett, egykori menyasszonyáról: a véletlen baleset
következtében évtizedekkel ezelőtt eltűnt Katya
holttestét megtalálták a svájci Alpokban!!!
A felkavaró, nem várt esemény – fordulat (?) - alapjaiban ingatja meg a Mercer házaspár békés idilljét...
A direktor kivételes érzékenységgel
nyúlt a történethez. Sebészi pontossággal boncolgatja, szedi ízekre a több
évtizedes kapcsolatot. S mindeközben érdekes kérdéseket vet fel bizalomról,
összetartozásról, az egyén autonómiájáról.
Haigh kíméletlenül ’szembesít’: egy biztos lábakon álló kapcsolatot
is ki lehet gáncsolni pillanatok alatt. …precízen és érzékletesen mutatja be az emberi lélek bonyolultságát. Azt, hogy minden látszat
ellenére rendkívül árnyalt, összetett, és komplex lények vagyunk.
Kényelmetlen, de annál
felszabadítóbb ’utazás’…
85%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése