…a Brooklyn 3 Oscar-jelölése
közül (legjobb film; legjobb női
főszereplő; legjobb adaptált forgatókönyv) végül egyiket sem váltotta díjra…
és hát nagyon is helyénvaló a dolog, hiszen John
Crowley (A bűn hálójában;
Kényszerszünet) mozija talán az egyik legbátortalanabb és leggyámoltalanabb az idei Oscar-felhozatalból.
Szomorú, de igaz: a kiváló
kortárs angol regényíró, Nick Hornby
forgatókönyve kicsit „ragacsos” - szirupos, s épp ezért nincs meg a
sztorinak az a magával ragadó, rendkívüli ereje, amit egy „legjobb film” Oscarjára jelölt alkotástól elvárnánk – joggal...
Félre ne érts, a Brooklyn nézhető kis „limcsi”, de ebből
az alap sztoriból születhetett volna egy jóval fajsúlyosabb film is. Határozott(abb)
üzenettel, részletesebb karakterrajzokkal bizonyára erősebb lehetett volna a Brooklyn.
…így ebben a formában Crowley munkája icipicit felszínes. Nem „nagyon
zavaróan”, de épp eléggé ahhoz, hogy ne tudjuk ’nem megjegyezni’…
…ezzel szemben azért persze
jóleső látni, hogy Saoirse Ronan milyen
csodás színésznővé érett az évek során (mennyire kedveltük anno a Hanna-ban, te jó ég)… s hogy
tulajdonképpen képes élettel megtölteni egy ilyen nem túl jelentőségteljes szerepet/karaktert
is.
...a film azért felvet egy-két izgalmas
kérdést: a főszereplő Eilis dilemmája
az „ígéret földje”, vagyis Brooklyn, és szülőföldje a sokkal
barátságosabb ír kisváros között valós probléma, ahogy a „házasodni-nem házasodni” kérdéskör is tartogat némi izgalmat… Eilis, vagyis Ronan kisasszony figuráján kívül azonban nincsenek igazán érdekes karakterek
a sztoriban, s ez némileg csorbítja is az élményt.
Ráadásul Hornby egy örökbecsű, de nagyon is nyilvánvaló – túlságosan evidens
- konzekvenciával zárja meséjét...
Hangulatában azért kellemes kis
darab a Brooklyn, elképesztőek a
díszletek, zseniális a korfestés, s Saoirse
Ronan játéka is bőven megér egy misét!
Ezek miatt érdemes…
70%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése