…kíváncsiak lettünk volna azért
egy Fukunaga-féle verzióra, de végül
a valamivel tapasztalatlanabb Andy Muschietti
irányításával is egy rendkívül klassz Az-nak
örvendhetünk. Ami bár nem kúszik úgy be a bőrünk alá és nem is olyan komplex,
mint a regény, vagy példának okáért - ha már King-adaptációról beszélünk - Kubrick
Ragyogása, mégis teljes értékű élmény, s egy minőségi, míves közönségfilmet
tisztelhetünk a személyében!
És nem utolsó sorban Muschietti kiköszörülte a csorbát is,
már ami King regényeinek
megfilmesítését illeti! Végre itt egy jóval több, mint korrekt S.K.-adaptáció, ami kompakt, „kerek”, ami
nem hoz szégyent a horror-guru munkásságára.
Ráadásul még az apró-cseprő
változtatások sem mentek a sztori, illetve a történetmesélés rovására. A
regényben ugyanis parallel követhetjük a „múlt”
és „jelen” eseményeit, amely nyilván
sokkal összetettebbé teszi a karaktereket és magát a cselekményt.
Mindezt filmen szinte lehetetlen
lett volna anélkül interpretálni, hogy ne zökkenjünk ki minden egyes „váltásnál”
a sztoriból. Így az írók, Fukunaga
vezetésével most csak a „múltra” összpontosítottak,
Pennywise felbukkanására, a Derry-i bestiális gyilkosságsorozat
kezdetére, illetve a gyereksereg viszontagságaira.
Az
új Az (1990-ben ugye készült már egy
feledhető tévéfilm változat), ha nem is tökéletesen, de hozza az alapjául szolgáló
King-klasszikus hangulatát.
Kifinomult műfajkoktél: egyszerre drámai fantasy, magával ragadó
felnövés történet, és hátborzongató horror. Nyakon öntve egy csomó kiváló
párbeszéddel. És akkor még nem is említettük a csodásan teljesítő
gyerekszereplőket! Miattuk (is) működik olyan flottul Muschietti mozija!
Mintha a klasszikus Állj mellém folytatását néznénk, némi Stranger things – adalékkal fűszerezve.
De hát mindnyájan tudjuk jól, hogy a nagy sikerű Netflix-sorozatnak főként King-bátyó
bohóc-sztorija volt az ihletforrása, így – bár elkerülhetetlen, de – lényegében
felesleges párhuzamot vonni a két alkotás között.
Bár sok mindenben nagyon
aprólékos és alapos a film, a karakterábrázolásban azért icipicit felszínes
marad, s a felnőttek, illetve a gyerekek "világának" ütköztetésében is csak
közhelyekre futja neki – pedig a hipochonder Ed és paranoiás édesanyja, valamint Beverly
és az erőszakoskodó fater háttér sztorijában azért adva volt a lehetőség!
Picit nagyobb kockázatot
vállalhattak volna az alkotók, de így is egy nagyon ügyes, friss és üde blockbuster az Az.
Kíváncsian várjuk, hogy mit fog kezdeni
Muschietti a „felnőttkorral”, mert – érzésünk szerint, ismerve a regényt és a
történetet – az lesz a keményebb dió!
Szurkolunk neki, mert ezt az
akadályt mondhatni könnyedén, már-már bravúrosan vette!
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése