2018. április 19., csütörtök

Fantomszál - Phantom Thread


Ha valóban ez lesz Daniel Day-Lewis utolsó filmje, akkor méltóképpen búcsúzik a nagy vászontól a művész!


A brit színész aktív időszakában sem halmozta a filmszerepeket. Mindig a minőséget tartotta szem előtt. Ahogy Pilinszky János fogalmaz: „Nem az a fontos, hogy a madár hányszor csap a szárnyával, hanem hogy íveljen.” Ezen bölcselet Daniel Day-Lewis művészetére hatványozottan érvényes. Az utóbbi 10 esztendőben ugyanis mindösszesen 4 filmben szerepelt, és hát Rob Marshall Kilenc c. alkotását leszámítva, mindegyik mozi a top ligában játszott.


Miként írásunk tárgya, a kimért, egzisztencialista, légies, „nagyonbritFantomszál is!
Melyben Day-Lewis a végtelenül egoista, nárcisztikus művészt, alkotót, a híres szabót, a háború utáni Anglia, azaz az ’50-es évek Londonjának egyik legprominensebb divat diktátorát kelti életre. Reynold Woodcock ugyan kitalált figura, mindez mit sem csorbít az élményen. Illetve: semmi kétségünk, hogy ott, akkor, bizonyosan élt egy Reynold Woodcock, aki tökéletes mása volt Daniel Day-Lewisnak – vagy fordítva -, s épp olyan szenvedéllyel viseltetett a hivatása iránt, mint a filmbéli Mr. Woodcock: megszállottja volt a „ruhaköltészetnek”.


A Fantomszál egyszerre szól a művész lét nehézségeiről... Vagyis, hogy bármily irigylésre méltó a népszerű emberek élete, legalább annyira visszataszító is. S hogy minden nagy művész hatalmas árat fizet. Feláldozza magát, az életét a művészet(e) oltárán. … S egyszerre mesél a film a múzsa átható erejéről, elhanyagolhatatlan szerepéről az alkotó folyamatban. Hogy milyen elviselhetetlen szeretem-gyűlölöm viszony ez. Hogy míg az egyik pillanatban szenvedélyes szerelmi vallomás van, meghitt rezdülések, addig a másikban már tányértörés és kiborulás.


Kétségtelen, hogy Vicky Krieps méltó partnere Daniel Day-Lewisnak, mégis ez utóbbi viszi a hátán a filmet. No persze csodálatos búcsú lett volna az újbóli, negyedik Oscar, Day-Lewis így is elegánsan, „denieldéjluizosan” köszön el a filmezéstől. Ilyen ízlésesen csak ő tud játszani, csak ő tud „Isten véled”- et mondani.


Hangulatos, lebilincselő, rendhagyó szerelmi történet a Fantomszál. Paul Thomas Anderson újabb gyöngyszeme!

80%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése