2018. április 1., vasárnap

Roman J. Israel, Esq.


Denzel Washington olyan zseniális művész, hogy egy viszonylag közepes színvonalú filmből is képes kihozni a maximumot. A Roman J. Israel egyértelműen miatta működik – már amennyiben a befogadó képes megfelelően dekódolni a művet.


Denzel nem élete alakítását nyújtja, de kifejezetten pompázatosak a rezdülései, a karakterrel való bánásmódja és szimbiózisa. Vagyis az átlényegülés! Nincs Denzel Washington, Roman J. Israel van. Ez a különös, bohém, habókos figura. A vélhetően valamiféle kényszerbetegségben - netán Asperger-szindrómában ? - szenvedő jogdoktor.


Dan Gilroy-tól, a szenzációs Éjjeli féreg után sokkal határozottabb filmet vártunk. A Roman J. Israel kesze-kusza, szedett-vedett, de kétségtelenül van valamiféle sajátos bája, ami miatt mégsem tudunk rá legyinteni csak úgy.


Egyrészt ott van a már említett főszereplő, Denzel Washington, aki erőteljes alakításának hála lazán besétált a legnevesebb díjkiosztókra, s jelölések tömkelegét gyűjtötte be (Oscar, Golden Globe etc.) Roman J. Israelként, másrészt Gilroy azért mégiscsak tud valamit: amikor már épp lankadni kezd a figyelmünk, rendre bedob egy olyan jelenetet, amivel kizökkent a komfort zónánkból. Kár, hogy így is elég összeszedetlennek tűnik a film, s nagy kár, hogy egy ilyen izgalmas figurát, s egy ilyen szenzációs színészt nem támogattak meg az alkotók egy „kicsit” jobb szkripttel.


Mert így a Roman J. Israel-re tényleg mindenki csak Denzel Washington jelölései miatt fog emlékezni. Főként.

65%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése