Denzel Washington olyan zseniális művész, hogy egy viszonylag
közepes színvonalú filmből is képes kihozni a maximumot. A Roman J. Israel egyértelműen miatta működik – már amennyiben a
befogadó képes megfelelően dekódolni a művet.
Denzel nem élete alakítását nyújtja, de kifejezetten pompázatosak a
rezdülései, a karakterrel való bánásmódja és szimbiózisa. Vagyis az
átlényegülés! Nincs Denzel Washington,
Roman J. Israel van. Ez a különös,
bohém, habókos figura. A vélhetően valamiféle kényszerbetegségben - netán Asperger-szindrómában ? - szenvedő jogdoktor.
Dan Gilroy-tól, a szenzációs Éjjeli
féreg után sokkal határozottabb filmet vártunk. A Roman J. Israel kesze-kusza, szedett-vedett, de kétségtelenül van
valamiféle sajátos bája, ami miatt mégsem tudunk rá legyinteni csak úgy.
Egyrészt ott van a már említett
főszereplő, Denzel Washington, aki
erőteljes alakításának hála lazán besétált a legnevesebb díjkiosztókra, s
jelölések tömkelegét gyűjtötte be (Oscar,
Golden Globe etc.) Roman J. Israelként, másrészt Gilroy azért mégiscsak tud valamit: amikor
már épp lankadni kezd a figyelmünk, rendre bedob egy olyan jelenetet, amivel
kizökkent a komfort zónánkból. Kár, hogy így is elég összeszedetlennek tűnik a
film, s nagy kár, hogy egy ilyen izgalmas figurát, s egy ilyen szenzációs
színészt nem támogattak meg az alkotók egy „kicsit” jobb szkripttel.
Mert így a Roman J. Israel-re tényleg mindenki csak Denzel Washington jelölései miatt fog emlékezni. Főként.
65%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése