Christian Gudegast forgatókönyvíróként kezdte a pályáját, s egy-két
b-kategóriás akció-szkript után elérkezettnek látta az időt a rendezői
bemutatkozásra. Mivel Gerard Butlerrel akadt már közös meló – Gudegast jegyzi
a Támadás a Fehér Ház ellen 2.
forgatókönyvét -, így az újdonsült direktor a mackós skótot kérte fel első
egész estés mozijának főszerepére.
Egyáltalán nem véletlen, hogy Gudegast filmjével kapcsolatban mindenki
Michael Mann kultikus Szemtől szembenjét emlegeti. A hangulat
és a képkockák kísértetiesen hasonlítanak, s a realitásra törekvő
akciójelenetek, fegyverpárbajok is a klasszikus ’95-ös mozi előtt tisztelegnek.
Nyilvánvalóan Gudegastnak egy, az „eredetinél” jóval
erőtlenebb parafrázisra futotta csupán, filmje mégis üdítőleg hat, s talán nem
fogja senki a rendező szemére vetni, hogy bő 20 év után visszanyúlt egy valóban
kiváló, tökös kult mozihoz. S ami becsülendő: a direktor egy pillanatig sem
tagadja rajongását Michael Mann zseniális
alkotása iránt!
A történet – bármennyire is
próbálja komplexnek mutatni magát – sokkal egyszerűbb és közérthetőbb a Szemtől szemben szerteágazó, sok
szereplőt és karaktert mozgató kacifántos sztorijánál. Gudegast szereplői ugyan imponálóan „kemények”, bevállalós fasza
gyerekek – s ennek megfelelően csordultig vannak tesztoszteronnal -, a túlzott farok
méregetés helyenként zavaró, a keménykedés pedig időnként átesik a ló
túloldalára. …és hát a rendezőnek a karakterrajzok terén sem sikerült
megismételnie Michael Mann bravúrját.
A film „külalakját” illetően azonban
nem érheti szó a ház elejét. A hangulat jön, nagyjából a feszkó is – bár e
tekintetben is jócskán alulteljesít a film a Heat-hez képest -, és meglepő, de Gerard Butler egészen hiteles az alkoholista gengszterzsaru
szerepében.
Félelmetes, hogy a Merrimen-t alakító kanadai Pablo Schreiber profilból mennyire „Berki Krisztián”. Kár, hogy a játéka már
korántsem olyan „karakteres”. A Straight
Outta Comptonból és az Ingrid Goes
West-ből ismerős O’Shea Jackson
azonban kiváló, ahogy az orra alá mormogó 50
Centtel sincs az ég egy adta világon semmi baj.
Gudegast moziját nehéz önálló, autonóm alkotásként értékelni. Annyi
helyről és olyan sokféle módon „idéz”. A 50
Cent alakította nehézfiú pl. egészen hasonlóképpen szívatja meg a lányát
randiztató srácot, mint ahogy Will Smith
és Martin Lawrence tette azt a feka „culával”
a Bad Boys 2-ben.
A sok hasonlóság, és ilyen-olyan
egyezés dacára azonban a Gengszterzsaruk
jóleső, szórakoztató filmecske. Amely a legvégén még behúz egy egész korrekt
csavart is, csak hogy a heist mozikra
is odakacsintson egyet - úgy barátilag.
Végső soron rendben van ez,
egyszeri kikapcsolódásnak bőven megteszi.
65%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése