A szám szerint 4. Jaume Collet-Serra – Liam Neeson együttműködés
épp olyan, mint a duó eddigi munkái: könnyen „csúszik”, könnyen „emésztődik”, összességében
nem esik rosszul - de nem egy kulináris orgia. Csak mérsékelten szórakoztató
mozi, amely a viszonylag erős kezdés után végül kisiklik. Miként (bocsi, spoiler) a vonat a
történetben…
Az „Ingázó”-ban Liam Neeson,
a kisembernek hazudott proli szuperhős – egykori szuperzsaru – egy elcseszett nap
után vonatozik hazafelé a nagyvárosból. A munkahelyéről kirúgták, s épp azon
morfondírozik, hogy hogyan közölje a szitut az asszonnyal, amikor egy
titokzatos nő foglal helyet vele szemben a vonaton, s egy kis játékba vonja be
emberünket. Mely játék, mint kiderül, nem is annyira „játékos”, így Neeson ismét komoly slamasztikába
kerül, s újra családja életéért kell küzdenie. A lehető legelszántabban. Megy
neki. Van rutinja benne.
Olykor villanygitárral csapkodja
meg a rossz fiúkat – ha már más fegyver hirtelen nem akad -, olykor pedig
veszélyes közelharcba bonyolódik az ellennel. Az akciójelenetek egyébiránt ütősek, kár hogy a CGI ügyetlen, s köszönő viszonyban sincs a realitással.
Collet-Serra filmje egy darabig klasszul működik. Egy jó kis
klausztrofób, éjsötét thriller lazán kisülhetett volna a The Commuter-ből. A rendező azonban biztonsági játékot űzve a már jól bevált panelekből
rakosgatta össze a filmjét. Megúszós stratégia…
De az is hamar nyilvánvalóvá
válik, hogy ki a rossz fiú, így pont a sztori tetőpontja a legizgalommentesebb,
ami összességében szintén csorbítja az élményt.
Vera Farmiga-t azonban mindig öröm látni – még ha rövid ideig is
élvezhetjük a jelenlétét -, ahogy a 65 éves Liam
Neesonban is ott van még az a sárm és frankóság, ami miatt nagyon tudjuk szeretni.
Ettől elvonatkoztatva a The Commuter mégsem több, mint egy
nagyjából korrekt iparos meló. Könnyen feledhető instant-mozi, ami viszont
nyilvánvaló hibái ellenére sem fáj annyira.
Egyszeri „szórakozás”. Erős közepes.
55%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése