4 jó barát vág neki az észak-svéd
vadonnak, hogy leróják tiszteletüket nemrégiben elvesztett cimborájuk előtt, s
méltóképpen elbúcsúztassák halott „testvérüket”.
A nosztalgia - túrázás azonban igen
hamar túlélő show-ba csap át. A galeri ugyanis elvész a rengetegben, s épp úgy,
mint annak idején az Ideglelés
fiataljait, őket is valami földöntúli teremtény kezdi el vegzálni.
Korántsem eredeti a felütés, de
tény, hogy az új-hullámos horror direktor, David
Bruckner (V/H/S; Southbound) érti
a dolgát – főleg, ami az atmoszférateremtést illeti.
Filmje ugyanakkor több ízben
beleszalad a kissé furcsán kibontott történet dramaturgiai kátyúiba. S az sem
teszi szimpatikusabbá a The Ritualt,
hogy öntelt módon többnek akar látszani szimpla terror horrornál.
Bruckner próbál lelkizni, igyekszik a horrort drámával keverni, de
a főszereplő lelkivívódásait mégsem tudja hathatósan átütni a történeten.
Ráadásul, miután kiderül a
turpisság, vagyis hogy mire megy ki a játék, zavarosabbnál zavarosabb
fordulatok következnek, s velük az izgalom, és a feszültség is elillan. Így az
életéért küzdő főszereplő egyedül marad a játékban, mi pedig innentől már szenvtelenül követjük nyomon az erőfeszítéseit.
Kétségtelen, hogy Bruckner horrorjában megtalálható az az
egyedi íz, amely a Southboundban is
megvan, ugyanakkor a The Ritual
szkriptje közel sem olyan összeszedett, mint a 2015-ös szkeccs-horroré. Ez pedig
nagymértékben rányomja a bélyegét a produkcióra.
55%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése