Hogy az oroszok űrhajós
filmet forgassanak, csak idő kérdése volt.
A Szaljut-7 szovjet űrállomás körüli 1985-ös események pedig jó
apropót szolgáltattak az orosz sztárrendezőnek, Klim Shipenko-nak, hogy elkészíthesse népe saját, külön bejáratú Armageddonját.
Míg bárki berzenkedni kezdene: a
film működik! No persze sokkal jobban állt volna neki, ha kevésbé szájbarágós
és szentimentális, s ha nem akar versenyezni Hollywooddal és rátromfolni az amerikai űrhajós mozikra. De hát
ilyen az orosz mentalitás. Pláne ha az USA-ról van szó…
Ami egyből szembetűnik: A Salyut-7 baromi jól néz ki! A 400 millió
rubeles büdzsé minden egyes petákja meglátszik a képkockákon. Segítünk: ez
nagyjából bő másfél milliárd forintot jelent. Oké, a Kincsem ennek az összegnek közel a kétszereséből készült, de akkor
is baromi sok pénzről beszélünk, s Shipenko-ék
tényleg pöpec látványvilággal vértezték fel a filmjüket.
S nem csak odafent, a
sztratoszférán innen is sikerült megfelelő díszletekkel megteremteni a ’80-as
évek hangulatát.
A sztori és a történetvezetés
azonban már közel sem ennyire tökéletes. Ráadásul Shipenko a karakterábrázolásban sem igazán jeleskedik. A szereplők drámáját így,
ebben a formában nem olyan könnyű átérezni/átélni. Ebben azért Amerika még mindig
mérföldekkel Önök előtt jár, kedves elvtársak!
A Salyut-7 egy nézhető, de nem különösebben izgalmas és karakteres
űrhajós film. Nagy műgonddal, nagy odafigyeléssel készült, ez kétségtelen,
de sajnos kicsit izzadság szagú lett a végeredmény.
A katarzis elmaradt...
60%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése