Hiába keressük Steven Spielberg ’93-as klasszikusának a
báját és zsenialitását a Colin Trevorrow-ék
által újragondolt dínó-kalandban. A „park”
szócskát a srácok „world”-re
cserélték, ami a 2015-ben útjára indított, felturbózott jurassic-sorozat nagyratörő
terveit hivatott jelezni. Igaz, inkább egyfajta oktondi megalománia ez, mint
átgondolt újratervezés.
Sok-sok év eltelt Spielberg Jurassic Parkja óta, a CGI napjainkban már ugye csodákra képes,
a Trevorrow-csapat azonban mégsem tud
olyan feszültséget pumpálni az újdonsült filmekbe, mint azt a legendás rendező
tette a ’90-es években. Élethű dinoszauruszok ide vagy oda…
Nyilván az újdonság ereje is
elveszett már, így a Jurassic World egyetlen
fegyvere, hogy részről részre túllicitálja a korábbi epizódokat. Így lesz egyre
látványosabb, mozgalmasabb, tempósabb, fékevesztettebb, és egyúttal picit
ostobább is a jurassic-eposz.
Így kerülhet sor dínó-árverésre,
és így léphet a színre a dns-manipulált szuper-dinoszaurusz, az indoraptor, akit a pénzsóvár főgonosz
biológiai fegyverként óhajt rászabadítani az emberiségre.
Szóval óriási ostobaság és
katyvasz az egész, viszont azt sem tagadhatjuk, hogy bizonyos értelemben még
mindig szórakoztató, s noha Jessica
Chastain ezúttal igen halovány, Chris
Pratt azért menti a menthetőt, s J.A.
Bayona – a kiváló Árvaház, és a remek
Szólít a szörny rendezője –
igyekezett a saját képére formálni a jurassic-sztorit, s valamelyest darkabbra venni a figurát, ami kifejezetten
jót tett a filmnek.
A Lockwood –birtokon játszódó utolsó bő fél óra egész okés – amolyan
sötét hangulatú gót-soft-horror -, s
a lezárás is hordoz magában annyit, hogy a következő Jurassic Worldre is elég lesz talán a muníció.
Sőt, ha nem cseszik el az urak, a
JW-trilógia harmadik darabja lehet
hosszú idő után az eddigi legizgalmasabb, legérdekesebb epizód. De nyilván erre
még várnunk kell egy kicsit…
65%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése