Talán akadnak, akik emlékeznek a
Halle Berry nevével fémjelzett 2013-as A hívás c. thrillere. Nos, az elsőfilmes
rendező Gustav Möller A bűnös c. mozija kísértetiesen hasonló alapfelütéssel operál,
azzal a különbséggel, hogy a dán filmnek – ellentétben a Hollywoodival –
sikerül szinte maximálisan kiaknáznia a szituációban rejlő lehetőségeket. S így
válik a kvázi egyszereplős kamaradarab, a maga egyszerűségével az év egyik
meglepetésfilmjévé, s az esztendő legerőteljesebb thriller-drámájává.
Möller filmje komplex, felkavaró
élmény, ami olyan gyomrost tartogat a fináléra, olyan letaglózó, „ügyes”
csavart, amely nem csak az egyik legemlékezetesebb fordulat, amihez az utóbbi
időben szerencsénk volt, a legmellbevágóbb is.
Jakob Cedergren zseniálisan „tolmácsol”,
de elsősorban Möller remekbe szabott, frappáns forgatókönyvének köszönhető,
hogy a szűk másfél órában mind a bűnügy, mind pedig a főszereplő személye és
háttértörténete is ismeretessé válik, s nem csak a felszínt karcolgatja a sztori.
A ritmus kiváló, a feszültség
már-már Hitchcock-i húrokat penget! Szumma szummárum: Gustave Möller odatette!
85%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése