Outlaw King

Az Outlaw King ott kezdődik, ahol Mel Gibson 1995-ös nagysikerű Rettenthetetlenje véget ért. A kiváló Starred Up-al és a zseniális Préri uraival nevet szerző brit David MacKenzie ezúttal – szokásától eltérően – egy 14. századi időutazásra invitál. Az esőáztatta skótföldre, amely épp igába hajtja fejét az angol uralkodónak. Így próbál valami módon túlélni. Nyugalmat azonban nem talál, s William Wallace felkoncolása után a skót nemes, Robert Bruce folytatja a legendás előd által megkezdett függetlenségi háborút!

MacKenzie filmje kapott hideget, meleget.

Egyesek Chris Pine rezignált játékát kifogásolják, mások a forgatókönyv ziláltságát kérik számon az eddig íróként is rendre jelesre vizsgázó direktoron.

Nos, a helyzet az, hogy az Outlaw king – ha lehet ilyet mondani – tipikus Netflix-mozi. Annak minden pozitívumával és negatívumával. Egyrészt egy manapság nem túl divatos műfajt igyekszik halottaiból feltámasztani, a kosztümös történelmi kalandfilmet, másrészt – már csak az indíttatás okán is – nagyon ambiciózus. Ellenben küzd bizonyos hiányosságokkal, mint a Netflix-filmek legjava. Például icipicit kidolgozatlan - dramaturgiailag.

És egy kicsit – pejoratív értelemben véve, mert ugye ez nem feltétlen szitokszó ma már – „televíziós”.

Az Outlaw King leggyengébb pontja egyébiránt valóban Chris Pine, aki valami oknál fogva képtelen belerázódni a szerepbe. Noha kiváló színész, Robert Bruce mélabús, kissé statikus karaktere nem áll jól neki.

Pedig kivételesen remek partnerek segítik a munkáját. Úgy mint az új brit üdvöske, Florence Pugh, aki tavaly iszonyatosan nagyot ment a Lady Macbethben! De aki ezúttal mindenki elől ellopja a show-t, az Aaron Taylor-Johnson! A még mindig pofátlanul fiatal srác ezúttal egy vérszomjas, de nagyon szimpatikus harcos, a „fekete Douglas” bőrébe bújt. (A torzonborz külsőnek, és a hosszú szakállnak köszönhetően szinte felismerhetetlen.) Képes röpke kis gesztusokkal megvillantani a karakter sokszínűségét és összetett jellemét. 

A filmvégi Loudoun-i csata székbeszegezős, és nem utolsó sorban: páratlanul naturális! MacKenzie amúgy sem nagyon mismásolja el a dolgokat. Mindent eleven valójában ábrázol, így vérben, kegyetlenségben és kiforduló belekben nincs hiány. De hát ki mondta, hogy a késő középkor – főként egy ilyen sötét, háborúkkal teli időszakban – olyan fenséges volt?

MacKenzie filmje színvonalában kissé egyenetlen, Chris Pine-nál pedig valóban el lehetett volna képzelni egy rátermettebb figurát a főszerepre. Az Outlaw King azonban így is kellően karakteres és sallangmentes: nem a szokványos műfajelemekkel dolgozik.

S mindez mégiscsak a skót származású rendező tehetség érdeme! Akitől ugyan láttunk már jobb filmet, de Robert Bruce sztorija miatt sincs igazán oka szégyenkezni!

70%

https://www.imdb.com/title/tt6679794/