Kimért és hallgatag, miként Ryan
Gosling minimalista játéka, s visszafogott, mint Neil Armstrong személye maga.
A Holdra lépés nem csupán a 60-as
évek végi kiélezett űrverseny egyik legmagasztosabb pillanata! Hisz: „Kis lépés
az embernek, hatalmas ugrás az emberiségnek.”
Armstrong sokat idézett,
klasszikus, frappáns szállóigéjéhez alkalmazkodva igyekszik megfelelni Az első ember az
elvárásoknak, s végeredményben teljesíti a kvótát.
A First man ugyanis vérprofi
munka. Akkurátusan megkoreografált filmes esszé.
Damien Chazelle dolgozatából azonban
hiányzik a szenvedély.
Tiszta sor, Armstrong nem kedvelte
az újságírókat, nem szívesen állt a kamerák elé, ódzkodott a felhajtástól –
kifejezetten magának való, befelé forduló ember hírében állt -, mégis kevésnek,
túlontúl szenvtelennek érezzük Chazelle dokumentarista modorát. Ami ugyan
passzol Armstrong jelleméhez, mégsem tűnik elegendőnek egy 140 perces
mozihoz.
Gosling kiváló színész, de a
feleségét megformáló Claire Foy több árnyalatot felvonultató játéka meggyőzőbb. Még úgy is, hogy sokkal konvencionálisabb a karakter az
űrutazó figurájánál.
Minden nagyon kimódolt és kigondolt
Chazelle tökéletesre formált univerzumában.
Akadnak nagy pillanatok – a Holdra
szállás pl. szenzációs, az év egyik legemlékezetesebb filmes momentuma -, a
drámai szál – Armstrong kislányának elvesztése, s az e köré szőtt tragikum – azonban
már kevésbé működik. Érdektelen, valljuk be. Ahogy a feleséggel való viszonyt –
köztudomású, hogy Neil végül elvált Janettől – sem bontakoztatja ki a történet. Pedig ebben a relációban azért volt bőven lehetőség.
Chazelle mozija hideg-rideg, mint
a kietlen, setét világűr. A dramaturgia körzővel, vonalzóval szerkesztett.
Mégsem vitatjuk: van lelke a filmnek, s vannak emlékezetes jelenetek is a bő 2
órás játékidő során. Katarzis ellenben nincs, pedig egy ilyen „nagy ugrás”
esetében azért joggal vártunk emelkedett, magasztos pillanatokat!
Korrekt beszámoló, korrekt filmes
lenyomat. Nem több. Sajnálatunkra…
75%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése