2011, július 22-e. Utoya sziget,
Norvégia, 40 km-re Oslo-tól, észak-nyugatra.
A norvég munkáspárt Ifjúsági
Szervezetének szokásos évi nyári tábora.
A 650 résztvevő fiatal
megdöbbentő hírt kap: a fővárosban, Oslo-ban, a kormányzati negyedben bomba
robbant. A tizenévesek gofri fogyasztás közben vesézgetik a történteket.
Egyesek szerint az Al-Kaida állhat a merénylet mögött, mások szimplán
gázrobbanásra gyanakodnak, s kizárják a terrorcselekmény lehetőségét. Aztán
hirtelen lövések hangzanak a sátrak felől, és elszabadul a pokol.
Azon a napon Anders Behring
Breivik rendőri egyenruhában begyalogolt Utoya-szigetének táborozó fiataljai
közé. Majd vadászpuskájával és kézi lőfegyverével akkurátusan elkezdte
tizedelni a fiatalokat. A szélsőséges nacionalista nézeteket valló Breivik 68
fiatallal végzett a szigeten, az általa készített robbanótöltet pedig 9
emberéletet követelt Oslo-ban.
Az eset az egész világot
megrázta. A kétségbeesett tizenévesek segítségére végül bő egy óra múlva
érkezett a rendőrség, akik végül sikeresen lefegyverezték Breiviket.
A férfi perpillanat bő 20 éves börtönbüntetését
tölti. Anders Behring Breivik semmiféle megbánást nem mutatott a tárgyalás
során, azt nyilatkozta, újból végrehajtaná szörnyűséges tettét, s
tulajdonképpen szabadságharcosként tekint magára, aki csupán a szélsőségesen liberális norvég hatalom/vezetés ellen lépett fel. Akcióját önvédelemnek
tartja. Ahogy a bíróságon ő maga fogalmazott: „tettem könyörtelen, de
szükséges volt”.
Természetesen a közvélemény azóta
is halálbüntetésért kiált – elgondolkodtató… -, sokan keveslik a Breivikre
kiszabott 20 esztendőt. A férfinak azonban mindmáig akadnak követői, és
szimpatizánsai. Beteg a világ.
Ennek megfelelően borzasztóan
egzaltált és felkavaró Erik Poppe filmje is. Amely az áldozatok, helyesebben az
egyik fiktív táborlakó, Kaja szemszögéből mutatja be azt az elképesztően
torokszorító bő egy órát, amelyet az Utoya-i tinédzserek átéltek. Poppe okosan választott perspektívát.
A rendező nem színházat csinál. A
kamera, mintha csak egy dokumentumfilmet néznénk, végig ott lohol Kaja
nyomában, egy percre sem veszíti szem elől a testvérét, Emilie-t
kétségbeesetten kereső-kutató lányt.
A direktor testközelből mutatja
meg a borzalmakat, noha koncepciójának köszönhetően számos egyéb „lehetőségtől”
elesik. Így – nagy szerencsére - filmje nem válik sem olcsó menekülős-üldözős
thrillerré, sem hatásvadász dráma nem kerekedik belőle.
Szimplán „csak” ott bujkálunk az
Utoya-i erdőben Kaja-val, a tömeggyilkos Breivik vadászpuskájának célkeresztje
elől. S reménykedünk, hogy nem mi leszünk az elmebeteg férfi következő
áldozata.
Erős, radikális, emlékezetes
mozgókép az Utoya, július 22.
Paul Greengrass Netflix-mozijához
még nem volt szerencsénk – amely szintén az Utoyában zajló eseményeket dolgozza
fel, teljesen más nézőpontból. Hiányosságunkat hamarosan pótoljuk, de
az már most biztosan kijelenthető, hogy Poppe a minimalista módszereivel szinte
mindent elmondott erről a hihetetlen, pokoli, felfoghatatlan napról.
85%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése