2019. március 19., kedd

Aquaman


Valljuk be, amennyire gyermekded a sztori, annyira lehet komolyan venni, s annyira lehet ebből a vizes meséből elfogadható filmadaptációt készíteni.
A DC persze beleadott apait-anyait, mintha az ellenlábas Marvel Thor-mozijaira szerettek volna rátromfolni, a végeredmény azonban – a 160 milliós büdzsé ellenére – korántsem lett olyan nagyszabású, mint vártuk.


Pedig a stúdió mindent bevetett, a látvány olyan grandiózus, hogy szinte már túlzás – bocs, egyértelműen az! -, a készítők szerződtetek egy rahedli A-kategóriás sztárt: itt van Willem Dafoe, Patrick Wilson, Nicole Kidman, Amber Heard és a főszereplő Jason Momoa.
A forgatókönyv azonban harmat gyenge, így a produkció imént felsorolt erényeit a slendrián szkript lazán kioltja, vagy legalábbis erősen zárójelbe teszi, s így aztán a pozitívumok mellett/helyett inkább a negatívumokra terelődik a figyelem.


Nyilván nem várhatunk világmegváltó, innovatív dolgokat egy ilyen kaliberű filmtől, de olyasfajta világmegváltást igen, ami a maga által kreált mesevilágban komolyan vehető. Az Aquaman vizes, színes, klipszerű közegében azonban igen nehéz elmerülni. Annyira művi, annyira mesterséges az egész.


Momoa minden tekintetben erős főkarakter, nem is kell ennél több: tohonya izomkolosszus predikatív szószerkezetekkel és ennyi, pont, jó napot.
James Wan rendező viszont nem annyira erős ebben az egysorosokkal dobálózó super hero miliőben, így az Aquaman poénjai maximum csak mérsékelt sikerre számíthatnak. Továbbá a felszíni és felszín alatti lét ambivalenciájában rejlő lehetőségeket (gegeket, helyzet – és jellemkomikumokat) sem sikerül a filmnek messzemenően kiaknáznia.


A rendező, a stáb, illetve a DC nem igazán akarta a járt utat elhagyni a járatlanért, ennek következménye pedig egy épp nézhető, de abszolút feledhető, csilli-villi szuperhős-szappanopera. Teljesen kiszámítható dramaturgiai ívvel, totálisan egydimenziós karakterekkel.  

55%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése