2014. szeptember 4., csütörtök

Noah - Noé


Mi történik akkor, ha Darren Aronofsky-nak 125 millából kell nagyszabású blockbustert forgatnia?
Az, hogy a csúcsrendező ellene megy mindennemű elvárásnak, és megpróbál széllel szemben hugyozni. Ezt a mutatványt azonban még senki ember fiának nem sikerült megúsznia anélkül, hogy ne legyen valamennyire pisis a nadrágja. 


Aronofsky kiváló rendező, olyan filmekkel a háta mögött, mint a Rekviem egy álomért, A forrás, A pankrátor, vagy a Fekete hattyú. A nagy költségvetés azonban érezhetően és láthatóan frusztrálta a direktort, és ez rányomta a bélyegét az alkotás egészére. Pedig a rendező mindent elkövetett, hogy Noé történetét rendhagyó módon vigye a vászonra...
Filmje nem tökéletes, de kétségkívül izgalmas - nem konvencionális! - szemszögből vizsgálja a Bibliai történetet, és ami a legnagyobb erénye: nem pufogtat frázisokat. Aronofsky Noé-értelmezése rengeteg aktuális kérdést vet fel az emberiség létezésével és a vallással kapcsolatban! A mozi második felében pl. kapunk egy viszonylag határozott állásfoglalást a vallási fanatizmust illetően (itt gurul el ugye picit Noénél a gyógyszer: Isten nevében a saját családja és vérvonala ellen fordul), ugyanakkor a rendező ahhoz már nem volt elég bátor, hogy a mondat végére odabiggyessze a megfelelő írásjelet… 


Érezhető, hogy a direktor nem igazán tudta eldönteni, hogy milyen célra is használja fel azt a bizonyos 125 millió dollárt… Elégítse ki a fogyasztói igényeket, vagy ismét egy szűkebb, intellektuálisabb réteghez szóljon? A mérleg nyelve azért még így is az utóbbi irányába billen, de épp ez a furcsa ambivalencia (blockbuster kontra művészfilmes eszköztár) az, ami miatt kissé skizóvá válik a Noé.
Persze nehéz feladat lehet egy olyan Bibliai történetből filmet forgatni, amelynek a sztoriját nagyjából három mondatban össze lehet foglalni… Épp ezért „kellettek” a Peter Jackson entjeire hajazó kőgólemek (bukott angyalok), a kissé idegenül ható harcjelenetek, és az elmaradhatatlan CGI, ami – az állatok bárkába való beáramlását leszámítva – ízléses és stílusos. 


A végeredmény tehát – Aronofskyhoz mérten – igen-igen felemás, de még így is több lett a Noé, mint azt előzetesen vártuk. Különleges élmény, különleges vizualitással, mely azért lehetett volna sokkal, de sokkal határozottabb és magabiztosabb. Aronofskynak azonban nincs oka szégyenkezni: megosztó blockbustert készített, hű maradt önmagához és eddigi életművéhez. 

65%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése