Mi történik akkor, ha Darren
Aronofsky-nak 125 millából kell nagyszabású blockbustert forgatnia?
Az, hogy a csúcsrendező ellene
megy mindennemű elvárásnak, és megpróbál széllel szemben hugyozni. Ezt a
mutatványt azonban még senki ember fiának nem sikerült megúsznia anélkül, hogy
ne legyen valamennyire pisis a nadrágja.
Aronofsky kiváló rendező, olyan
filmekkel a háta mögött, mint a Rekviem egy álomért, A forrás, A pankrátor,
vagy a Fekete hattyú. A nagy költségvetés azonban érezhetően és láthatóan
frusztrálta a direktort, és ez rányomta a bélyegét az alkotás egészére. Pedig a
rendező mindent elkövetett, hogy Noé történetét rendhagyó módon vigye a
vászonra...
Filmje nem tökéletes, de
kétségkívül izgalmas - nem konvencionális! - szemszögből vizsgálja a Bibliai történetet, és ami a legnagyobb erénye: nem pufogtat frázisokat. Aronofsky Noé-értelmezése rengeteg aktuális kérdést vet fel az emberiség létezésével és a
vallással kapcsolatban! A mozi második felében pl. kapunk egy viszonylag határozott
állásfoglalást a vallási fanatizmust illetően (itt gurul el ugye picit Noénél a
gyógyszer: Isten nevében a saját családja és vérvonala ellen fordul), ugyanakkor a rendező
ahhoz már nem volt elég bátor, hogy a mondat végére odabiggyessze a megfelelő
írásjelet…
Érezhető, hogy a direktor nem igazán
tudta eldönteni, hogy milyen célra is használja fel azt a bizonyos 125 millió
dollárt… Elégítse ki a fogyasztói igényeket, vagy ismét egy szűkebb,
intellektuálisabb réteghez szóljon? A mérleg nyelve azért még így is az utóbbi
irányába billen, de épp ez a furcsa ambivalencia (blockbuster kontra
művészfilmes eszköztár) az, ami miatt kissé skizóvá válik a Noé.
Persze nehéz feladat lehet egy
olyan Bibliai történetből filmet forgatni, amelynek a sztoriját nagyjából három
mondatban össze lehet foglalni… Épp ezért „kellettek” a Peter Jackson entjeire hajazó
kőgólemek (bukott angyalok), a kissé idegenül ható harcjelenetek, és az
elmaradhatatlan CGI, ami – az állatok bárkába való beáramlását leszámítva –
ízléses és stílusos.
A végeredmény tehát –
Aronofskyhoz mérten – igen-igen felemás, de még így is több lett a Noé, mint
azt előzetesen vártuk. Különleges élmény, különleges vizualitással, mely azért
lehetett volna sokkal, de sokkal határozottabb és magabiztosabb. Aronofskynak
azonban nincs oka szégyenkezni: megosztó blockbustert készített, hű maradt
önmagához és eddigi életművéhez.
65%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése